Ez most egy kevésbé izgalmas rész lett. Azért remélem tetszik majd...
Csendesen ballagtunk vissza a többiekhez. Harry erőltetett mosollyal az arcán lépett ki az erdőből. Az események rányomták a bélyegüket a kedvére. Egész délután figyeltem őt. Néha rámpillantott mikor Kitty és Zayn megfogták egymás kezét vagy épp csókolóztak. Ilyenkor bátorító mosolyt küldtem felé.
Hazafelé menet a kisbuszban a fél társaság bealudt. Én csak kifele bámultam az ablakon és végiggondoltam az eseményeket.
Először bejelentettem, hogy koncertre megyünk, eltörtem a csuklóm, kiderült, hogy Mike nem szerelmes belém, Kitty odaadta Harry-nek a kalapját, koncert, felhívtak a színpadra, Louissal számot cseréltünk aminek végül semmi értelme nem volt, mert náluk aludtunk. Az igazság vagy csók, Kitty és Zayn csókja, az enyém Lou-val, a két fiú között alvás, a baleset. Az éneklés a fiúkkal, Josh hazajön, kiderül, hogy Louis az unokatesóm. A meghívás a strandra, a buli, mikor kiderült, hogy senkinek sem az tetszik aki eddig. És most Josh és Mira egy pár, ahogy Zayn és Kitty is. Mintha minden felgyorsult volna. És minden azzal a koncerttel kezdődött...
Mikor a fiúk kiraktak minket Kitty megölelt mindenkit. Zaynnek adott egy búcsúcsókot.
- Akkor holnap este hétkor.- mondta a srácnak.
A One Direction visszaszállt a buszba. Harry maradt utoljára. Megöleltem és a fülébe súgtam.
- Ki fogod bírni.
- Remélem...- motyogta és még szorosabban megölelt.- Kösz az... Empátiát.
A felhajtón vártam meg még a kisbusz befordul a sarkon.A lányok is elkezdtek hazaszállingózni. Mira és a bátyám gyors csókkal búcsúztak el.
Én karon ragadtam Kitty-t és hátravittem a hátsókertbe.
- Ide figyelj! - mondtam a boldogságtól szinte repdeső lánynak.- Örülök neked meg Zaynnek, de azért figyelhetnél másokra is.
A barátnőm furcsán nézett rám.
- Kire gondolsz? - érdeklődött.
- Harry.- sóhajtottam.- Figyu, a srác reménytelenül beléd van zúgva. Szerintem...
- Hadd döntsem el én, hogy mit csinálok! - vágott közbe durván.- Ne ronts már el mindent. Nem bírod elviselni, hogy boldog vagyok? Amúgy is úgy tűnik, hogy Harry egészen jól elvan veled.
Ezzel elviharzott.
- Harry szomorú, Kitty bunkó... Ha a szerelem ezt teszi az emberrel akkor nem kérek belőle.- motyogtam és csak remélni tudtam, hogy a bátyám még a régi.
A tesóm a tűzhely mellett állt és egy cetlit olvasgatott.
- Anyának sürgősen Philly-be kellett utaznia. Azt írja, hogy helyettesítenie kell valami műtőorvost, mert ő a legjobb.- tájékoztatott.- Jövő csütörtökön jön.
- Akkor visszaér a szülinapomra.
- Holnap szerda lesz? - kérdezte.
- Nem, csütörtök.
- Akkor egy hétig csak ketten leszünk.
Bólogattam és felmentem a szobámba. Hanyatt dőltem az ágyamon. Ezernyi érzés kavargott bennem, de a legtöbbet elnyomta a düh amit Kitty irányába tápláltam. Nem voltam képes megérteni, hogy miért ordította le a fejemet mert segíteni akartam valakinek.
De éreztem még valamit. Megszerettem Harry-t. Eddig csak egy volt a bandából amit szeretek és amivel valamilyen csoda folytán összehozott a sors. Most azonban úgy éreztem, hogy nem bírok egyhelyben ülni amíg neki összetörik a szíve. A barátja lettem, a bajtársa aki segít neki átvészelni a nehéz időket. Ha nem is értettem meg teljesen, hogy mitől szenved ennyire(mert hát öt nap azért mégis csak öt nap) segíteni akartam neki.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el sós vizes ruhában, fáradtan.
Másnap úgy ébredtem, hogy még mindig a tegnapi ruhámban voltam. Beviharzottam a fürdőbe és lezuhanyoztam.
Hirtelen felindulásból írtam egy SMS-t Mike-nak, hogy ha van ideje jöjjön át. Mesélni akartam valakinek.
Lementem a nappaliba, köszöntem a bátyámnak és bekapcsoltam a tévét.
- Nic, ma jönnek Jillianék Írországból. Anya meghívta őket a hétre.
Jill az anyai unokatestvérem volt. Írországban élt az apjával, John-nal és a húgával, Laurellel. Évente háromszor-négyszer ha találkoztunk velük.
Jillian egyidős volt velem. Magas, modellalkat ezüstszőke hajjal és magazinba illő arccal. Jellemben azonban ilyen legjobb barátnős volt. Imádott viccelődni, perverzkedni, de meghallgatta az embereket.
Laurel kreol bőrrel és bronzos szőke hajjal volt megáldva. Tizenkét éves létére fantasztikusan kiismerte az embereket. Geek szemcsit hordott és csak akkor nem volt a fején a fejhallgatója amikor aludt.
Mint mindig most is örültem, hogy láthatom őket. Legalább Mike is megismeri az unokatestvéreimet...mármint azokat akik nem Louis.
És már csengettek is. Ajtót nyitottam.
Amint Jillian meglátott a nyakamba ugrott.
- Jill, nyugi! Nem kapok levegőt.- jajdultam fel és lehámoztam magamról a szőkeséget. Ő erre a bátyámat kezdte ölelgetni.
- Szia Laurel.- köszöntem. Miután a kislány megállapította, hogy tényleg örülök neki, levette a fejéről a fejhallgatót és átkarolt.
- Nicky.- nyújtotta a kezét Jonathan.
- John bácsi.- ráztam meg.
Hát ja. John nagybátyám sosem volt túl közvetlen.
- Mesélj! Mi történt veled Nic? - visított Jillian.
Felmentünk a szobámba.
- Nos... Hol is kezdjem. Az elmúlt hét elképesztően őrült volt...
Koppkopp.
- Bejöhetek? - kérdezte egy fiú hang az ajtó másik oldaláról.
- Mike! Persze gyere! - kiáltottam ki. A barátom benézett és pislogott egy sort.
- Rosszkor jöttem? - kérdezte.
- Nem. Gyere meghallgathatod az elmúlt hét izgalmait. Jillian-nek is most kezdtem volna mesélni.- intettem neki, hogy üljön le.- Mindenek előtt Mike, ő itt Jillian vagy Jill Kingston az unokatestvérem. Jill, ő Mike Hunter a legjobb barátom.
Esetlenül kezetfogtak, látszólag nem nagyon tudtak mit kezdeni egymással.
Megelégeltem a szerencsétlenkedésüket és elkezdtem mesélni. Elmondtam mindent onnantól, hogy bejelentettem, hogy koncertre megyünk egészen a tegnapi strandolásig. Azt a részt azért kihagytam amikor Harry-t vigasztaltam(és egy újabb rím, komolyan mondom inkább verset kellene írnom [ez is rímelt]:-).
- Akkor Louis Tomlinson az unokatestvéred? - kérdezte Mike aki itt ragadt le.
- Akkor Zayn Malik most a barátnőddel jár? - esett le Jill álla, aki szintén Directioner volt.
- Igen és igen.- vigyorogtam.
- És megcsókoltad az unokatestvéredet? - kérdezték teljesen egyszerre.
- Nem... Vagyis igen, de nem. Csak szájrapuszi volt. És amúgy sem tudtam...- magyarázkodtam.
- Lányok és fiú! Ebéd! - ordított a bátyám.
Lementünk.
- Nekem sajnos mennem kell.- nézett az órájára Mike.- Szia Nicky. Jill...örültem. Remélem még találkozunk.
- Kedveled.- állapította meg Laurel.
- Igazad van.- mondta Jillian.
- Tudom. Aranyos fiú.- mosolyodott el.
Leültünk az asztalhoz és John bácsi az asztalra tette a csirkét.
- Nyamii! - kiáltottam és Laurellel egy másodperc alatt elloptuk a két lábat. Josh csak fejcsóválva nézett minket.
- Ilyen gyerekes tinédzsereket még életemben nem láttam. Bár...talán a One Direction.- fogta a kést és vágott magának egy darabot a csirke melléből.
Az említett bandáról eszembe jutott, Kitty és Zayn. Arra gondoltam, hogy mennyire nem illettek össze, most pedig egymásra találtak.
Ebéd után odamentem Laurelhez és elmeséltem neki azt a furcsa érzést ami tegnap óta van bennem.
Ez volt a válasza:
- Josh és Mira egyértelműen összeillenek ahogy Lilly és Neil vagy ki, meg Liam és Melissa is. Kitty valószínűleg kényszeresen ragaszkodik Zayn-hez mint a tulajdonához, de idővel felenged majd és akkor ők is tökéletes pár lesznek. Harryvel az a baj, hogy tényleg egy az egyben olyan mint Kitty, ezért nem tudja elengedni, de ez is elmúlik lassan. Lehet, hogy fél élet sem lesz elég neki, ez csak attól függ, hogy segít-e neki valaki. Nem szeretném megmondani neked, hogy mit csinálj, de gondold végig amit mondtam.
- Anyám! Te tényleg zseni vagy.- öleltem meg.
- Tudom. Pszichológusnak készülök.- nevette el magát.
Laurel valójában nem mondott semmi újat, csak segített megmagyarázni, hogy én mit gondolok. Rendszerezte a gondolataimat. Olyan dolgokat mondott ki amik eddig is bennem voltak, csak nem voltak megfogalmazódva.
Az egyetlen amit biztosan tudtam az, hogy Laurelnek tényleg mindig igaza van.
Hát ennyi lenne így hajnali háromkor.;-)
2015. július 4., szombat
2015. július 3., péntek
Kilencedik rész
Hali! Meghoztam a következő részt.
Reggel izgatottan keltem. Gyorsan megreggeliztem(chocapic, ahogy egy jó gyerekhez illik) és elkezdtem keresni a fürdőruhámat. Kis(nagy) keresés után megtaláltam elsuvasztva a szekrényem aljába.
Fekete felső egy rózsaszínű lótuszvirággal és egy fekete fürdősort. Felvettem rá a tegnap kapott 1D-s pólómat. Egy táskába összeraktam törcsit és váltóruhát, majd lementem. Josh a kanapén feküdt kiterülve.
- Csá.- köszöntem.- Fél óra múlva jönnek a fiúk. Szerintem fel kellene kelned.
- Muszály? - nyögött.
- Mira.
Ez hatott. A tesóm rögtön felugrott és hipersebességgel kirohant a konyhába. Mosolyogva néztem utána. Két perccel később visszatért tejes szájjal és a karján a ruhájával. Felöltözött.
- Töröld meg a szád.- mondtam.
Csengettek, mire kinyitottam az ajtót. A lábtörlőn a Rider ikrek álltak.
- Többiek? - érdeklődött Melissa.
- Ti jöttetek először.- tájékoztattam őket.- Gyertek be.
Leültek a kanapéra(Josh rejtélyesen köddé vált). Mira forgatni kezdte a fejét. Olyan volt mint egy rajzfilmfigura.
- Nyugi már Mimi! - szólt rá a nővére. Csak ő hívhatta Miminek.
- Hmm... Mimi.- kuncogott Josh a lépcső tetején. Mira elvörösödött és lehajtotta a fejét. Így nem láthatta, hogy Josh feje is ég, de persze ő nem fordult el(mert hát a fiúk olyat nem szoktak).
Valaki megint rátapadt a csengőre.
- Gyere be.- most nem fáradtam azzal, hogy kinyissam az ajtót.
Lilly és Kitty szinte beesett a házba.
- Huhh... Nem hagytatok itt.- szuszogott Kitty.
- Soha cica.- nyugtattam meg.
Újra csengettek.
- Ezek a fiúk lesznek.- jelentettem ki.
Kitártam az ajtót. Niall állt a küszöbön.
- Engem küldtek a srácok. Azt üzenik, gyertek.
A háta mögött ott parkolt a kék kisbusz. A többiek vadul integettek az ablakból. Josh rohant is hozzájuk, én pedig kitessékeltem a lányokat. Mira azonban megállt.
- Ő is jön? - kérdezte a bátyámra mutatva.
- De még mennyire, hogy jön. Na nyomás! - toltam meg hátulról.
Beültünk a fiúkhoz a hátsó ülésre. Lou vigyorogva fordult hozzám.
- Csá uncsitesó! - dugta az orrom alá az öklét.
- Szia Louis.- köszöntem és kirobbantottam.
- Sziasztok! - köszönt Kitty aki utánam ugrott fel.
- Szia Kitty.- köszönt egyszerre Zayn és Harry.
- Nincs több hely.- néztem körbe.
(Ülésrend:
Liam Meli Josh
Louis Harry Zayn
Niall Lilly Mira Nicky)
Kitty tanácstalanul toporgott az ajtóban.
- Ülj az ölembe! - ajánlotta fel Zayn.
Kitty gondolkodás nélkül leült az egyetlen kínálkozó helyre, Harry pedig látszólag átkozta az eget, hogy nem neki jutott ez először eszébe.
Most úgy igazából megsajnáltam a göndörkét, mert tudtam, hogy Kitty nagyon szeleburdi és néha csak teszi ami jó neki. Harry nem volt elég fontos neki ahhoz, hogy odafigyeljen rá. Már ott a buszban sejtettem, hogy meg fogják őt bántani. Ez az átka annak, ha az ember könnyen lesz szerelmes.
- Hova is megyünk? - zökkentett ki Josh a gondolataimból.
- Doverbe. Van ott egy eldugott strand ahova senki sem jár.- válaszolt Liam.
Úgy másfél óra utazás után megérkeztünk egy erdős úthoz ahol senki sem volt. Liam leparkolta a buszt és elindultunk az ösvényen. Mikor kiértünk az erdőből elénk tárult a kavicsos part. Lepakoltunk és a többiek bementek a vízbe. Reggel leszedtem a gipszet a karomról mert az orvos írta, hogy ha fürdeni szeretnék akkor fáslival kössem át jó erősen és úgy lehet csak vizes. Be is kötöttem úgyhogy indulhattam fürdeni.
Begázoltam a vízbe. A barátaim rögtön fröcskölni kezdtek.
- Ne! A hajamat ne! - visított Zayn mint egy kislány, mire Kitty lenyomta a víz alá. Liam és én fröcskölni kezdtük, amiért kaptunk egy jó nagy adag vizet az orrunkba és a szánkba.
Tíz perc múlva mindenki csurom vizesen, nevetve terült ki a törülközőkön.
- Hoztunk gyümit! - mondta Niall. Liam-mel odahozták a hűtőtáskát és kivették belőle a barackot. Majszolni kezdtünk.
- Gyerekek! Szerintem menjünk be a vízbe.- vetettem fel, mikor betoltuk a barackokat. Jelentőségteljes pillantást vetettem Josh-ra.
Bementünk úszni és Melivel a bátyámékat figyeltük.
Távolról láttuk ahogy Josh benyúl a zsebébe és előhúzza a dobozt.
- Az meg mi? - csúszott ki Melissa száján mire mindenki odagyűlt körénk és tömegként néztük a vízből a bátyám bénázását a dobozkával. Kivette belőle a karkötőt és a rákhoz hasonló színű lány csuklójára köti.
Mira úgy tűnt nem bírja tovább, lábujjhegyre emelkedett és a száját a bátyáméhoz érintette. Mögöttem hangos tapsolás és füttyögés hangzott fel. Az "ifjú pár" döbbenten nézett az irányunkba.
- Kitty! - hallottunk a csapatunkból egy hangot. Zayn volt, akinek az előbbi történettől megjött a maradék bátorsága is. Határozottan megfogta a lány derekát és maga felé fordította. Kitty nem várta meg míg a fiú kezdeményez. Ajkát Zayn ajkára tapasztotta és csókolni kezdte. Nem úgy ahogy a pizsipartin, de nem is úgy ahogy Josh és Mira csinálták, hanem mint az aki évek óta nem látta a párját.
Hiába, Kitty mindig forrófejű volt. Nem meggondolás alapján élt, hanem hirtelen ötletek vezérelték. Mint mikor odaadta Harry-nek a kalapját.
- Jaj ne! Harry! - suttogtam. A göndörre néztem aki háttal állt a csókolózó párnak. Áttörtem a tömegen és Harry-hez léptem. Rámnézett úgy, hogy majd megszakadt a szívem. Megöleltem. Valami meleg folyt le a hátamon. Eltoltam magamtól a fiút.
- Te sírsz? - csodálkoztam. Mindenki Kitty-ékre figyelt ezért észrevétlenül ki tudtam vinni Hazzát a vízből. Felvettem a pólómat és neki is odanyújtottam az övét. Kézenfogtam és bementünk az erdőbe. Némán sétáltunk egymás mellett. Éreztem rajta, hogy szomorú. Néha belerúgott egy-egy kőbe. Mikor már hallótávolságon kívül voltunk hirtelen megszólalt.
- Tudod mi ebben a leggázabb? Hogy tudtam, hogy ez lesz. Túlságosan hasonlított rám.- széttárta a karját.
- Sajnálom...
- Te? Neked nem kell sajnálnod. Nekem kellene. Nem vagyok elég jó neki. Persze Zayn az.- mondta most már dühösen.
- Mi kell a lányoknak? Legyek felnyalt hajú marha. Vagy a göndör hajam a baj?
- Nincs veled semmi baj.- tettem a vállára a kezem.- Lányok ezrei szeretnének járni veled. És nehogy azt hidd, hogy nem szexi a göndör hajad. Ez nem a Te hibád, de még csak nem is Zayn-é.
Felkapta a fejét.- Most véded? - támadt rám.
- Állítsd már le magad Harry Styles! Alig öt napja ismered Kitty-t. Ennyire nem szerethettél bele.- teremtettem le, de ahogy kimondtam meg is bántam. A fiú elfordult.
- Nem érted. Amióta találkoztunk nem tudok másra gondolni. Nekem ez az öt nap nem olyan rövid idő.
- Nem úgy értettem, csak tudod...én még nem voltam szerelmes.
Erre eltátotta a száját.
- Miért lepődik meg ezen mindenk ennyire?
- Hány éves vagy? - kérdezett vissza.
- Tizennyolc leszek jövő héten.
- És nem volt még barátod? - nyitotta nagyra a szemét.
- Nem. Illetve...
Elmeséltem neki Eric-et.
- Egy arrogáns disznó volt.- állapította meg.
- Az.- nevettem és ő is nevetett velem. Sikerült elterelnem a figyelmét.
- Vissza kéne mennünk. Fel tudsz állni? kérdeztem
- Miért ne tudnék? - nézett rám furán.
- Nem úgy értettem.- mondtam halkan.
- Azt hiszem menni fog.- vetett rám egy szomorkás félmosolyt.
Úgy döntöttem, hogy az első kétszámjegyű résztől(következő) lesznek fejezetcímek. Remélem tetszett.
Reggel izgatottan keltem. Gyorsan megreggeliztem(chocapic, ahogy egy jó gyerekhez illik) és elkezdtem keresni a fürdőruhámat. Kis(nagy) keresés után megtaláltam elsuvasztva a szekrényem aljába.
Fekete felső egy rózsaszínű lótuszvirággal és egy fekete fürdősort. Felvettem rá a tegnap kapott 1D-s pólómat. Egy táskába összeraktam törcsit és váltóruhát, majd lementem. Josh a kanapén feküdt kiterülve.
- Csá.- köszöntem.- Fél óra múlva jönnek a fiúk. Szerintem fel kellene kelned.
- Muszály? - nyögött.
- Mira.
Ez hatott. A tesóm rögtön felugrott és hipersebességgel kirohant a konyhába. Mosolyogva néztem utána. Két perccel később visszatért tejes szájjal és a karján a ruhájával. Felöltözött.
- Töröld meg a szád.- mondtam.
Csengettek, mire kinyitottam az ajtót. A lábtörlőn a Rider ikrek álltak.
- Többiek? - érdeklődött Melissa.
- Ti jöttetek először.- tájékoztattam őket.- Gyertek be.
Leültek a kanapéra(Josh rejtélyesen köddé vált). Mira forgatni kezdte a fejét. Olyan volt mint egy rajzfilmfigura.
- Nyugi már Mimi! - szólt rá a nővére. Csak ő hívhatta Miminek.
- Hmm... Mimi.- kuncogott Josh a lépcső tetején. Mira elvörösödött és lehajtotta a fejét. Így nem láthatta, hogy Josh feje is ég, de persze ő nem fordult el(mert hát a fiúk olyat nem szoktak).
Valaki megint rátapadt a csengőre.
- Gyere be.- most nem fáradtam azzal, hogy kinyissam az ajtót.
Lilly és Kitty szinte beesett a házba.
- Huhh... Nem hagytatok itt.- szuszogott Kitty.
- Soha cica.- nyugtattam meg.
Újra csengettek.
- Ezek a fiúk lesznek.- jelentettem ki.
Kitártam az ajtót. Niall állt a küszöbön.
- Engem küldtek a srácok. Azt üzenik, gyertek.
A háta mögött ott parkolt a kék kisbusz. A többiek vadul integettek az ablakból. Josh rohant is hozzájuk, én pedig kitessékeltem a lányokat. Mira azonban megállt.
- Ő is jön? - kérdezte a bátyámra mutatva.
- De még mennyire, hogy jön. Na nyomás! - toltam meg hátulról.
Beültünk a fiúkhoz a hátsó ülésre. Lou vigyorogva fordult hozzám.
- Csá uncsitesó! - dugta az orrom alá az öklét.
- Szia Louis.- köszöntem és kirobbantottam.
- Sziasztok! - köszönt Kitty aki utánam ugrott fel.
- Szia Kitty.- köszönt egyszerre Zayn és Harry.
- Nincs több hely.- néztem körbe.
(Ülésrend:
Liam Meli Josh
Louis Harry Zayn
Niall Lilly Mira Nicky)
Kitty tanácstalanul toporgott az ajtóban.
- Ülj az ölembe! - ajánlotta fel Zayn.
Kitty gondolkodás nélkül leült az egyetlen kínálkozó helyre, Harry pedig látszólag átkozta az eget, hogy nem neki jutott ez először eszébe.
Most úgy igazából megsajnáltam a göndörkét, mert tudtam, hogy Kitty nagyon szeleburdi és néha csak teszi ami jó neki. Harry nem volt elég fontos neki ahhoz, hogy odafigyeljen rá. Már ott a buszban sejtettem, hogy meg fogják őt bántani. Ez az átka annak, ha az ember könnyen lesz szerelmes.
- Hova is megyünk? - zökkentett ki Josh a gondolataimból.
- Doverbe. Van ott egy eldugott strand ahova senki sem jár.- válaszolt Liam.
Úgy másfél óra utazás után megérkeztünk egy erdős úthoz ahol senki sem volt. Liam leparkolta a buszt és elindultunk az ösvényen. Mikor kiértünk az erdőből elénk tárult a kavicsos part. Lepakoltunk és a többiek bementek a vízbe. Reggel leszedtem a gipszet a karomról mert az orvos írta, hogy ha fürdeni szeretnék akkor fáslival kössem át jó erősen és úgy lehet csak vizes. Be is kötöttem úgyhogy indulhattam fürdeni.
Begázoltam a vízbe. A barátaim rögtön fröcskölni kezdtek.
- Ne! A hajamat ne! - visított Zayn mint egy kislány, mire Kitty lenyomta a víz alá. Liam és én fröcskölni kezdtük, amiért kaptunk egy jó nagy adag vizet az orrunkba és a szánkba.
Tíz perc múlva mindenki csurom vizesen, nevetve terült ki a törülközőkön.
- Hoztunk gyümit! - mondta Niall. Liam-mel odahozták a hűtőtáskát és kivették belőle a barackot. Majszolni kezdtünk.
- Gyerekek! Szerintem menjünk be a vízbe.- vetettem fel, mikor betoltuk a barackokat. Jelentőségteljes pillantást vetettem Josh-ra.
Bementünk úszni és Melivel a bátyámékat figyeltük.
Távolról láttuk ahogy Josh benyúl a zsebébe és előhúzza a dobozt.
- Az meg mi? - csúszott ki Melissa száján mire mindenki odagyűlt körénk és tömegként néztük a vízből a bátyám bénázását a dobozkával. Kivette belőle a karkötőt és a rákhoz hasonló színű lány csuklójára köti.
Mira úgy tűnt nem bírja tovább, lábujjhegyre emelkedett és a száját a bátyáméhoz érintette. Mögöttem hangos tapsolás és füttyögés hangzott fel. Az "ifjú pár" döbbenten nézett az irányunkba.
- Kitty! - hallottunk a csapatunkból egy hangot. Zayn volt, akinek az előbbi történettől megjött a maradék bátorsága is. Határozottan megfogta a lány derekát és maga felé fordította. Kitty nem várta meg míg a fiú kezdeményez. Ajkát Zayn ajkára tapasztotta és csókolni kezdte. Nem úgy ahogy a pizsipartin, de nem is úgy ahogy Josh és Mira csinálták, hanem mint az aki évek óta nem látta a párját.
Hiába, Kitty mindig forrófejű volt. Nem meggondolás alapján élt, hanem hirtelen ötletek vezérelték. Mint mikor odaadta Harry-nek a kalapját.
- Jaj ne! Harry! - suttogtam. A göndörre néztem aki háttal állt a csókolózó párnak. Áttörtem a tömegen és Harry-hez léptem. Rámnézett úgy, hogy majd megszakadt a szívem. Megöleltem. Valami meleg folyt le a hátamon. Eltoltam magamtól a fiút.
- Te sírsz? - csodálkoztam. Mindenki Kitty-ékre figyelt ezért észrevétlenül ki tudtam vinni Hazzát a vízből. Felvettem a pólómat és neki is odanyújtottam az övét. Kézenfogtam és bementünk az erdőbe. Némán sétáltunk egymás mellett. Éreztem rajta, hogy szomorú. Néha belerúgott egy-egy kőbe. Mikor már hallótávolságon kívül voltunk hirtelen megszólalt.
- Tudod mi ebben a leggázabb? Hogy tudtam, hogy ez lesz. Túlságosan hasonlított rám.- széttárta a karját.
- Sajnálom...
- Te? Neked nem kell sajnálnod. Nekem kellene. Nem vagyok elég jó neki. Persze Zayn az.- mondta most már dühösen.
- Mi kell a lányoknak? Legyek felnyalt hajú marha. Vagy a göndör hajam a baj?
- Nincs veled semmi baj.- tettem a vállára a kezem.- Lányok ezrei szeretnének járni veled. És nehogy azt hidd, hogy nem szexi a göndör hajad. Ez nem a Te hibád, de még csak nem is Zayn-é.
Felkapta a fejét.- Most véded? - támadt rám.
- Állítsd már le magad Harry Styles! Alig öt napja ismered Kitty-t. Ennyire nem szerethettél bele.- teremtettem le, de ahogy kimondtam meg is bántam. A fiú elfordult.
- Nem érted. Amióta találkoztunk nem tudok másra gondolni. Nekem ez az öt nap nem olyan rövid idő.
- Nem úgy értettem, csak tudod...én még nem voltam szerelmes.
Erre eltátotta a száját.
- Miért lepődik meg ezen mindenk ennyire?
- Hány éves vagy? - kérdezett vissza.
- Tizennyolc leszek jövő héten.
- És nem volt még barátod? - nyitotta nagyra a szemét.
- Nem. Illetve...
Elmeséltem neki Eric-et.
- Egy arrogáns disznó volt.- állapította meg.
- Az.- nevettem és ő is nevetett velem. Sikerült elterelnem a figyelmét.
- Vissza kéne mennünk. Fel tudsz állni? kérdeztem
- Miért ne tudnék? - nézett rám furán.
- Nem úgy értettem.- mondtam halkan.
- Azt hiszem menni fog.- vetett rám egy szomorkás félmosolyt.
Úgy döntöttem, hogy az első kétszámjegyű résztől(következő) lesznek fejezetcímek. Remélem tetszett.
2015. június 29., hétfő
Nyolcadik rész
Itt újra bebizonyítom írói képességeimet. Már ha van nekem olyan. Jó olvasást!
Reggel mikor felébredtem anya és Josh már nem voltak otthon, ezért arra gondoltam, hogy ma délelőtt tuti nem csinálok semmit. Felöltöztem, lementem a konyhába, magamhoz vettem egy zacskó répát és bekapcsoltam a tévét. Épp valami szuperhősös film ment amit végignéztem. Utána átkapcsoltam egy másik csatornára ahol a kedvenc filmemet, a Csontvárost adták. Mikor Clary a tenyerére rajzolta azt a rúnát kopogtak.
- Ki az? - kiabáltam, mert lusta voltam felkelni.
- Mi vagyunk! - mondta valaki az ajtó túloldaláról.
- Lányok? - felpattantam és kinyitottam nekik az ajtót.
- BOLDOG SZÜLINAPOT! - ordították kórusban.
- Szülinapom lenne? - csodálkoztam.
- Nem. Csak egy hét múlva lesz, de már nem bírtunk várni.- pattogott Kitty mintha csak neki lenne szülinapja.
A lányok hoztak tortát, pizzát, üdítőt és még ajándékokat is. Feltettük a magnóra A Take Me Home albumot és zabáltunk kétpofára.
- Tudjátok mi derült ki? - kérdeztem a lányokat.
- Nem. Mondd el.- követelte Mira.
- Louis az én...- hatásszünet.- unokatesóm.
- Neeee! Most hülyülsz?
- Nem. Komolyan mondom.- nevettem.- Tök jó, nem?
- Mesélj el mindent!
Elregéltem nekik a tegnap este történteket.
- Meghívtak holnapra strandolni. Ugye jöttök? - néztem rájuk reménykedve. Mikor mind bólogattak hozzátettem: - Zayn szeretne viszontlátni téged Kitty.
Kitty elvörösödött.- Lányok. Azt hiszem nekem már nem az tetszik aki eddig. Nem Harry, hanem Zayn.
- Az jó. Csak az a baj, hogy Hazzának te tetszel.- mondtam rossz szájízzel.
- Ezen később gondolkozzunk. Most pedig ajándékozás! - rikkantott Mira.
Átadták az ajándékokat. Kitty-től fejhallgatót, Mirától egy One Direction-ös pólót, Melitől pedig egy rikító kék converse cipőt kaptam. Már csak Lilly volt hátra. A lány egy papírlapot adott át. Egy rajz volt.
Egy színpadon álltunk mikrofonnal a kezünkben és énekeltünk, egymást átkarolva. Olyan élethű volt mintha fénykép lett volna(még egy rím ;-) ).
Megöleltem Lilly-t aztán felszaladtam a szobámba és lehoztam egy ékszeres dobozt amit még régen vettem, csak soha nem volt alkalmam odaadni nekik.
A dobozban öt nyaklánc és öt gyűrű volt. A nyakékeken vékony aranyláncon függő örökké-jel volt. A gyűrűk egyszerű arany karikagyűrűk voltak, közepükön egy fehéres átlátszó ékkőből készült csillag.
- Nic, ez gyönyörű.-mondta egyszerűen Melissa.
Ezután a lányokkal karaoke partit rendeztünk. Nem csak 1D számok voltak, hanem minden amit szerettünk. Kitty-vel kitaláltuk, hogy legyen duett is. Összeálltunk és ketten elénekeltük Taylor Swift Everything Has Changed című számát. Ez egy fiú-lány duett volt ezért én énekeltem Ed Sheeran részét Kitty meg Taylorét.
A végén valamelyik marha kitalálta, hogy zsűrizni fogják a produkciót.
- Hmm... Nos... Hmm... Látszik az előadók között a... Hmm... Kémia... Hmm... Világszínvonalú előadás... Hmm.- pödörgette Mira nem létező szakállát, mire mindenki röhögőgörcsben tört ki. Lassan már a földön fetrengtünk a nevetéstől. Engem azonban valami nem teljesen hagyott nyugodni.
- Lányok... Akkor most kinek ki tetszik? - kérdeztem. A barátnőim elkomolyodtak.
- Nekem Zayn.- mondta Kitty.
- Niall.- szögezte le Lilly.
- Liam.- válaszolt Melissa nem kis meghökkenést váltva ki belőlünk.- Mi van? Szerintem helyes. Meg kedves is. És én is tetszem neki. A medencénél megfogta a kezem.
- Nekem nem a bandából van.- szólt Mira lesütött szemmel. Csak én és Meli tudtuk, hogy Josh-ról beszél.
- Mike? - csodálkozott Kitty. Miranda megrázta a fejét.- Akkor Josh.
- Kitty! - kiáltottunk rá egyszerre Melivel. Ő azonban csak vigyorgott.
- Tehát beletrafáltam. No para, nem mondom el senkinek.- legyintett.
Lilly nem mondta, hogy ő sem, de róla senki sem gondolta.
- Neked Nicky? - tért át rám Kitty.
- Hm?
- Neked ki tetszik?
- Ő... Senki.- válaszoltam őszintén. A lány ingatni kezdte a fejét.
- Milyen szerencsétlen vagy.- sajnálkozott, mire eltátottam a számat. Mondták már rám, hogy hülye vagyok vagy értetlen, néha még azt is, hogy sötét, de, hogy szerencsétlen. Soha az életben. És nem is volt igaz. Igen talpraesett ember voltam...eddig. Most azonban kissé megingott az önbizalmam és elsötétült a kedvem.
Kitty valószínűleg észrevette, mert ijedten próbált visszakozni.
- Nem úgy értettem... vagyis nem vagy szerencsétlen... csak egy kicsit... a fiúk terén.
- Nem Kitty, semmi baj! Igazad van. De nem tehetek ellene semmit.- keserű mosolyt eresztettem meg felé.
A fiúk az iskolában a nyálukat csorgatták az ötösfogatunk után. Mi pedig élveztük. Néha a többiek randizgattak valakivel, de én soha. Én voltam a társaságunkból az érintetlen, akit senki sem kapott meg. Egy srácot kivéve. Eric egy éve járt az iskolába. Egyszer egy táborban kénytelen voltam megcsókolni, mert fogadást kötöttünk, hogy ha nem úszom be a tó közepére akkor lesmárolhat. Én megtettem volna, de a tanárunk nem engedte. Nem tiltakoztam tehát, mivel nem teljesítettem a feladatot. Utána a fiú úgy elszállt magától, mert megcsókolta Nicky Knight-ot, hogy verekedésbe keveredett egy alsóbb osztályba járó gyerekkel aki állítása szerint "stírölte a csaja seggét". Betörte a fiú orrát. Kirúgták.
Azután csak Louis-t csókoltam meg aki mint kiderült, a rokonom. Tényleg nem vagyok túl szerencsés.
- Na lányok, nekünk mennünk kell.- jelentette be Meli.- Anya azt mondta legyünk otthon hatra.
Meli és Mira tehát hazament. Mi hárman összenéztünk.
- Jól tettem, hogy nem szóltam, hogy a tesóm is jön holnap? - kérdeztem hirtelen.
- Jól.- felelték kórusban.
Erre mintha csak megidéztük volna, Josh lépett be az ajtón.
- Sziasztok lányok! - nézett végig rajtunk.- Hol van Mira meg a tesója.
A lányokkal összepillantottunk. A bátyám észrevette.- Mi van?
- Semmi.- mondtam gyorsan.- Kérsz mustáros-répás szenyát?
Josh felvonta a szemöldökét, de bólintott.
Kimentem a konyhába és csináltam két szendvicset. Visszasétáltam és az egyiket a bátyámnak adtam.
- A barátnőid is jönnek holnap a strandra, ugye? - kérdezte, mintha a lányok ott sem lennének.
- Ja. Mér'? - kérdeztem vissza.
- Csak biztosra akartam menni.- mondta most már magában mosolyogva.
Ez gyanús volt... Nagyon gyanús.
Mikor Lilly és Kitty elment ki is derült, hogy mit akar Josh.
- Nicky, kérni és kérdezni szeretnék tőled valamit.- szólt és elővett a zsebéből egy kis dobozkát. Kinyitotta.- Szerinted ez tetszene Mirának?
Egy bőr karkötő volt egy juharlevél alakú gyönggyel.
- Biztos.- válaszoltam gondolkodás nélkül.
- Kanadában vettem neki. Holnap akarom odaadni, de ehhez az kell, hogy kettesben legyünk. Itt jössz te a képbe.
Értettem a feladatot. El kell tehát érnem, hogy Mira és Josh kettesben maradjon.
- Salute! - tisztelegtem.
- Tudtam, hogy számíthatok rád hugi.
- Mindig, bátyus.
Este megnéztük a Jégkorszakot. Közben elaludhattam, mert arra emlékeztem, hogy valaki felvisz és berak az ágyamba.
Ui.: Kóstoljátok meg az ibolyaízű fagyit.;-)
Reggel mikor felébredtem anya és Josh már nem voltak otthon, ezért arra gondoltam, hogy ma délelőtt tuti nem csinálok semmit. Felöltöztem, lementem a konyhába, magamhoz vettem egy zacskó répát és bekapcsoltam a tévét. Épp valami szuperhősös film ment amit végignéztem. Utána átkapcsoltam egy másik csatornára ahol a kedvenc filmemet, a Csontvárost adták. Mikor Clary a tenyerére rajzolta azt a rúnát kopogtak.
- Ki az? - kiabáltam, mert lusta voltam felkelni.
- Mi vagyunk! - mondta valaki az ajtó túloldaláról.
- Lányok? - felpattantam és kinyitottam nekik az ajtót.
- BOLDOG SZÜLINAPOT! - ordították kórusban.
- Szülinapom lenne? - csodálkoztam.
- Nem. Csak egy hét múlva lesz, de már nem bírtunk várni.- pattogott Kitty mintha csak neki lenne szülinapja.
A lányok hoztak tortát, pizzát, üdítőt és még ajándékokat is. Feltettük a magnóra A Take Me Home albumot és zabáltunk kétpofára.
- Tudjátok mi derült ki? - kérdeztem a lányokat.
- Nem. Mondd el.- követelte Mira.
- Louis az én...- hatásszünet.- unokatesóm.
- Neeee! Most hülyülsz?
- Nem. Komolyan mondom.- nevettem.- Tök jó, nem?
- Mesélj el mindent!
Elregéltem nekik a tegnap este történteket.
- Meghívtak holnapra strandolni. Ugye jöttök? - néztem rájuk reménykedve. Mikor mind bólogattak hozzátettem: - Zayn szeretne viszontlátni téged Kitty.
Kitty elvörösödött.- Lányok. Azt hiszem nekem már nem az tetszik aki eddig. Nem Harry, hanem Zayn.
- Az jó. Csak az a baj, hogy Hazzának te tetszel.- mondtam rossz szájízzel.
- Ezen később gondolkozzunk. Most pedig ajándékozás! - rikkantott Mira.
Átadták az ajándékokat. Kitty-től fejhallgatót, Mirától egy One Direction-ös pólót, Melitől pedig egy rikító kék converse cipőt kaptam. Már csak Lilly volt hátra. A lány egy papírlapot adott át. Egy rajz volt.
Egy színpadon álltunk mikrofonnal a kezünkben és énekeltünk, egymást átkarolva. Olyan élethű volt mintha fénykép lett volna(még egy rím ;-) ).
Megöleltem Lilly-t aztán felszaladtam a szobámba és lehoztam egy ékszeres dobozt amit még régen vettem, csak soha nem volt alkalmam odaadni nekik.
A dobozban öt nyaklánc és öt gyűrű volt. A nyakékeken vékony aranyláncon függő örökké-jel volt. A gyűrűk egyszerű arany karikagyűrűk voltak, közepükön egy fehéres átlátszó ékkőből készült csillag.
- Nic, ez gyönyörű.-mondta egyszerűen Melissa.
Ezután a lányokkal karaoke partit rendeztünk. Nem csak 1D számok voltak, hanem minden amit szerettünk. Kitty-vel kitaláltuk, hogy legyen duett is. Összeálltunk és ketten elénekeltük Taylor Swift Everything Has Changed című számát. Ez egy fiú-lány duett volt ezért én énekeltem Ed Sheeran részét Kitty meg Taylorét.
A végén valamelyik marha kitalálta, hogy zsűrizni fogják a produkciót.
- Hmm... Nos... Hmm... Látszik az előadók között a... Hmm... Kémia... Hmm... Világszínvonalú előadás... Hmm.- pödörgette Mira nem létező szakállát, mire mindenki röhögőgörcsben tört ki. Lassan már a földön fetrengtünk a nevetéstől. Engem azonban valami nem teljesen hagyott nyugodni.
- Lányok... Akkor most kinek ki tetszik? - kérdeztem. A barátnőim elkomolyodtak.
- Nekem Zayn.- mondta Kitty.
- Niall.- szögezte le Lilly.
- Liam.- válaszolt Melissa nem kis meghökkenést váltva ki belőlünk.- Mi van? Szerintem helyes. Meg kedves is. És én is tetszem neki. A medencénél megfogta a kezem.
- Nekem nem a bandából van.- szólt Mira lesütött szemmel. Csak én és Meli tudtuk, hogy Josh-ról beszél.
- Mike? - csodálkozott Kitty. Miranda megrázta a fejét.- Akkor Josh.
- Kitty! - kiáltottunk rá egyszerre Melivel. Ő azonban csak vigyorgott.
- Tehát beletrafáltam. No para, nem mondom el senkinek.- legyintett.
Lilly nem mondta, hogy ő sem, de róla senki sem gondolta.
- Neked Nicky? - tért át rám Kitty.
- Hm?
- Neked ki tetszik?
- Ő... Senki.- válaszoltam őszintén. A lány ingatni kezdte a fejét.
- Milyen szerencsétlen vagy.- sajnálkozott, mire eltátottam a számat. Mondták már rám, hogy hülye vagyok vagy értetlen, néha még azt is, hogy sötét, de, hogy szerencsétlen. Soha az életben. És nem is volt igaz. Igen talpraesett ember voltam...eddig. Most azonban kissé megingott az önbizalmam és elsötétült a kedvem.
Kitty valószínűleg észrevette, mert ijedten próbált visszakozni.
- Nem úgy értettem... vagyis nem vagy szerencsétlen... csak egy kicsit... a fiúk terén.
- Nem Kitty, semmi baj! Igazad van. De nem tehetek ellene semmit.- keserű mosolyt eresztettem meg felé.
A fiúk az iskolában a nyálukat csorgatták az ötösfogatunk után. Mi pedig élveztük. Néha a többiek randizgattak valakivel, de én soha. Én voltam a társaságunkból az érintetlen, akit senki sem kapott meg. Egy srácot kivéve. Eric egy éve járt az iskolába. Egyszer egy táborban kénytelen voltam megcsókolni, mert fogadást kötöttünk, hogy ha nem úszom be a tó közepére akkor lesmárolhat. Én megtettem volna, de a tanárunk nem engedte. Nem tiltakoztam tehát, mivel nem teljesítettem a feladatot. Utána a fiú úgy elszállt magától, mert megcsókolta Nicky Knight-ot, hogy verekedésbe keveredett egy alsóbb osztályba járó gyerekkel aki állítása szerint "stírölte a csaja seggét". Betörte a fiú orrát. Kirúgták.
Azután csak Louis-t csókoltam meg aki mint kiderült, a rokonom. Tényleg nem vagyok túl szerencsés.
- Na lányok, nekünk mennünk kell.- jelentette be Meli.- Anya azt mondta legyünk otthon hatra.
Meli és Mira tehát hazament. Mi hárman összenéztünk.
- Jól tettem, hogy nem szóltam, hogy a tesóm is jön holnap? - kérdeztem hirtelen.
- Jól.- felelték kórusban.
Erre mintha csak megidéztük volna, Josh lépett be az ajtón.
- Sziasztok lányok! - nézett végig rajtunk.- Hol van Mira meg a tesója.
A lányokkal összepillantottunk. A bátyám észrevette.- Mi van?
- Semmi.- mondtam gyorsan.- Kérsz mustáros-répás szenyát?
Josh felvonta a szemöldökét, de bólintott.
Kimentem a konyhába és csináltam két szendvicset. Visszasétáltam és az egyiket a bátyámnak adtam.
- A barátnőid is jönnek holnap a strandra, ugye? - kérdezte, mintha a lányok ott sem lennének.
- Ja. Mér'? - kérdeztem vissza.
- Csak biztosra akartam menni.- mondta most már magában mosolyogva.
Ez gyanús volt... Nagyon gyanús.
Mikor Lilly és Kitty elment ki is derült, hogy mit akar Josh.
- Nicky, kérni és kérdezni szeretnék tőled valamit.- szólt és elővett a zsebéből egy kis dobozkát. Kinyitotta.- Szerinted ez tetszene Mirának?
Egy bőr karkötő volt egy juharlevél alakú gyönggyel.
- Biztos.- válaszoltam gondolkodás nélkül.
- Kanadában vettem neki. Holnap akarom odaadni, de ehhez az kell, hogy kettesben legyünk. Itt jössz te a képbe.
Értettem a feladatot. El kell tehát érnem, hogy Mira és Josh kettesben maradjon.
- Salute! - tisztelegtem.
- Tudtam, hogy számíthatok rád hugi.
- Mindig, bátyus.
Este megnéztük a Jégkorszakot. Közben elaludhattam, mert arra emlékeztem, hogy valaki felvisz és berak az ágyamba.
Ui.: Kóstoljátok meg az ibolyaízű fagyit.;-)
Hetedik rész
Következő rész...
#####
Mira szemszöge
#####
Ahogy megláttam Nicky bátyját úgy éreztem mintha hason találtak volna egy medicinlabdával. Vagy négy éve nem láttam és ezalatt az idő alatt feltűnően megváltozott. Éjfekete haja megnőtt, magasabb és izmosabb lett. Nicky ölelgette én pedig kénytelen voltam az ajtót nézni, nehogy valaki észre vegye az arcomra kiült gondolatokat. Meli hirtelen oldalba bökött. Valószínűleg túl feltűnően bámultam a kilincset. Én erre csak még makacsabbul fürkésztem azt. Volt rajta pár ujjlenyomat.
;Vajon Josh-é?; gondoltam.; Nem. Biztos Nicky-é. Ő nyitotta ki az ajtót. Bár akkor már Lilly-é is lehet, hisz ő csukta be.;
Valaki hirtelen megölelt. Mikor megláttam a fekete hajat ijedten néztem a testvéremre. Azonban ő csak felvonta a szemöldökét.
Josh elengedett, de ahogy elfordult rámmosolygott.
#####
Nicky szemszöge
#####
Mikor a lányok elmentek és Josh-sal is kibeszélkettük magunkat leültem a laptopom elé.
Hazatért a bátyám.- írtam ki twitterre.
Megnéztem a One Direction twitter oldalát is.
Köszönjük ezt a remek estét lányok!
Ez volt az utolsó tweet és egy selfie amin mind a tizen kinyújtjuk a nyelvünket. Ezt Harry készítette két szám között a medencénél.
Felkászálódtam és elindultam le a konyhába.
A lépcsőn valami megütötte a fülemet.
- És hogy van Louis? - kérdezte a bátyám.
- Tudod megy nekik a banda meg minden. Nicky-ék náluk aludtak az este.- mondta anya.
;Miért beszélnek ezek Louisról?; gondoltam.
- Meg kéne mondanunk nekik, hogy unokatesók.
- Mi? - döbbentem meg.- De... É-én... Meg-megcsókoltam.- dadogtam.
- Jaj kicsim! Semmi baj! Nem tudhattad.- nyugtatott anyu tágra nyílt szemekkel.
Miután magamhoz tértem első döbbenetemből gyorsan felhívtam Louis-t.
- Halló?
- Szia Lou. Nicky vagyok! Át kell jönnöd most.
Bemondtam a címet.
- Baj van?
- Mondjuk.
Tíz perc múlva kopogtak is.
- Szia Nicky! Mi a...- kezdte, de a torkán akadt a szó ahogy a hátam mögé nézett.- Josh Knight? Anyám de rég láttalak. Honnan ismered Nicky-t?
- A húgom.
Louis eltátotta a száját.- Akkor mi...
- Unokatestvérek vagyunk.- fejeztem be helyette.- De ti - mutattam rájuk - mikor találkoztatok?
- Nicky az apád az ő apjának a testvére volt. Hozzájuk vittük Joshua-t mikor a temetést szerveztük. Louis akkor kétéves volt, Josh pedig hat. Louis-nak elég jó az arcmemóriája.- mondta anyu.
- Knigt néni! - ölelgette meg őt a fiú.
- Akkor nem csoda, hogy ilyen hasonló a jellemünk.- tűnődtem.- Persze én nem szoktam betörni a fejem a konyhakövön.- nevettem.
- Akkor mostantól sokat találkozunk majd? - kérdezte az unokatesóm.- Zayn szeretné viszontlátni Kitty-t.
- Kitty-t? - lepődtem meg aztán leesett.- Óóó...
Louis perverzül elvigyorodott.- Ha belegondolok tényleg hasonlítunk.- fürkésztem az arcát.
A fiú mosolygott. Beinvitáltam és órákon keresztül beszélgettünk mindenféle marhaságról. Elmesélte, hogy kicsi korában egyszer répának öltözött farsangon, hogy milyen jól tudott énekelni már három évesen is, hogy miért döntött úgy, hogy indul az X-faktorban és hogy mennyire megváltozott az élete mióta a világ egyik leghíresebb fiúbandájának tagja.
Én pedig elmeséltem neki, hogy milyen furcsa volt apa nélkül felnőni, hogy mindig arról álmodtam, hogy író leszek, hogy a lányok hogyan lettek a legjobb barátaim és, hogy általuk ismertem meg a One Direction-t amiből rögtön ő lett a kedvencem.
Mikor ezt elmondtam megkérdezte.
- Szerelmes voltál belém?
Ettől meg kellett volna zavarodnom, de nem tettem.
- Nem.- mondtam, majd mikor láttam, hogy ennyi neki nem válasz folytattam.- Mindig is rokonléleknek gondoltalak, persze helyes voltál meg minden, de azt hiszem nem az esetem. Akartam szerelmes lenni beléd, de nem ment. Valahogy úgy éreztem mintha a testvérem lennél. Ami mint tudjuk nem áll olyan messze a valóságtól.- mosolyogtam.
Elnevettem magam, mert Louis komoly pofával ingatta a fejét, mint valami orvos.
- Nos mi a diagnózis? - kérdeztem.
- Mivan? - kérdezett vissza mire kiröhögtem.
Megvonta a vállát aztán eszébe jutott valami.
- Nem akartok holnapután strandolni egyet? Hívhatod a lányokat és Josh-t is.
- Okés. Majd megkérdezem őket.
Louisnak csörögni kezdett a telefonja.
- Harry az. Biztos tudni akarja hol vagyok.- sóhajtott, de felvette és kihangosította.
- Louis! Hol a f...
- Szia Harry.- vágtam közbe mert anya épp lejött a lépcsőn.
- Nicky? Nálatok van? Történt vele valami? - a hangjából úgy tűnt, ideges.
- Semmi. Jól vagyok... Csak kiderült, hogy Nicky az unokatesóm.
- Huhh... Huhh akkor jó.- könnyebbült meg.- Gyere haza jó? Már régen elmentél.
Az órára néztem. Fél tíz? Ilyen sokat beszélgettünk?
- Jólvan, indulok.- mondta Lou mikor az órára mutattam. Letette.
- Hát akkor holnapután. Felveszünk titeket itt tizenegy körül.- mondta.- Azt a Mike gyereket ne hozd. Nem tetszik nekem.- összehúzta a szemöldökét amitől megint úgy nézett ki mint egy orvos.
Mielőtt kiment visszafordult és így szólt.
- Illik hozzád az írás. Úgy értem el tudom képzelni például, hogy dalszövegeket írsz.
Elmosolyodtam. Nem mondtam neki, de írtam már dalszövegeket. Szerettem kiadni magamból a gondolataimat, ezért minden rosszat és jót papírra vetettem. Vagy hat mappám volt tele az írásaimmal. A barátnőimnek mutattam meg egyedül. Mindig csodálkoztak, hogy egy szerelmes szövegem sincs. Hiába. Nem voltam még soha szerelmes.
Becsuktam az ajtót Louis után és felmentem lezuhanyozni. Nehéz volt begipszelt kézzel.
- Jaj ne! - kaptam a fejemhez. Hogy fogok én törött karral strandolni? Mindegy. Max majd derékig megyek be a vízbe.
Kiléptem a zuhanykabinból, megtörülköztem és felöltöztem. A szobámba érve ledobtam magam az ágyra. Már majdnem elaludtam mikor kopogtak.
- Szabad.
- Alszol már? - kérdezte Josh.
- Ja. Nics kedved strandolni egyet? - érdeklődtem.
- Most?
- Szerinted? - vontam fel a szemöldököm.- Nem. Holnapután. A fiúk hívtak.
- Louis-ék? - a hajába túrt mint aki gondolkodik.- Jó.
- És? Miért jöttél.
Leült az ágyam szélére.- Jóéjtpuszit akartam adni.- mosolygott és mielőtt kifejezhettem volna tiltakozásomat, miszerint nem vagyok kilencéves, óriási, nyálas puszit nyomott az arcomra.
- Szia Nicolette.
- Szia Joshua.- mondtam és a párnára hajtottam a fejem.
Ez volt a csavar. Végül úgy döntöttem, hogy mégsem változtatom meg a kinézetet. A következő fejezetet is mindjárt felrakom, mert volt időm megírni. Szerencsére.
#####
Mira szemszöge
#####
Ahogy megláttam Nicky bátyját úgy éreztem mintha hason találtak volna egy medicinlabdával. Vagy négy éve nem láttam és ezalatt az idő alatt feltűnően megváltozott. Éjfekete haja megnőtt, magasabb és izmosabb lett. Nicky ölelgette én pedig kénytelen voltam az ajtót nézni, nehogy valaki észre vegye az arcomra kiült gondolatokat. Meli hirtelen oldalba bökött. Valószínűleg túl feltűnően bámultam a kilincset. Én erre csak még makacsabbul fürkésztem azt. Volt rajta pár ujjlenyomat.
;Vajon Josh-é?; gondoltam.; Nem. Biztos Nicky-é. Ő nyitotta ki az ajtót. Bár akkor már Lilly-é is lehet, hisz ő csukta be.;
Valaki hirtelen megölelt. Mikor megláttam a fekete hajat ijedten néztem a testvéremre. Azonban ő csak felvonta a szemöldökét.
Josh elengedett, de ahogy elfordult rámmosolygott.
#####
Nicky szemszöge
#####
Mikor a lányok elmentek és Josh-sal is kibeszélkettük magunkat leültem a laptopom elé.
Hazatért a bátyám.- írtam ki twitterre.
Megnéztem a One Direction twitter oldalát is.
Köszönjük ezt a remek estét lányok!
Ez volt az utolsó tweet és egy selfie amin mind a tizen kinyújtjuk a nyelvünket. Ezt Harry készítette két szám között a medencénél.
Felkászálódtam és elindultam le a konyhába.
A lépcsőn valami megütötte a fülemet.
- És hogy van Louis? - kérdezte a bátyám.
- Tudod megy nekik a banda meg minden. Nicky-ék náluk aludtak az este.- mondta anya.
;Miért beszélnek ezek Louisról?; gondoltam.
- Meg kéne mondanunk nekik, hogy unokatesók.
- Mi? - döbbentem meg.- De... É-én... Meg-megcsókoltam.- dadogtam.
- Jaj kicsim! Semmi baj! Nem tudhattad.- nyugtatott anyu tágra nyílt szemekkel.
Miután magamhoz tértem első döbbenetemből gyorsan felhívtam Louis-t.
- Halló?
- Szia Lou. Nicky vagyok! Át kell jönnöd most.
Bemondtam a címet.
- Baj van?
- Mondjuk.
Tíz perc múlva kopogtak is.
- Szia Nicky! Mi a...- kezdte, de a torkán akadt a szó ahogy a hátam mögé nézett.- Josh Knight? Anyám de rég láttalak. Honnan ismered Nicky-t?
- A húgom.
Louis eltátotta a száját.- Akkor mi...
- Unokatestvérek vagyunk.- fejeztem be helyette.- De ti - mutattam rájuk - mikor találkoztatok?
- Nicky az apád az ő apjának a testvére volt. Hozzájuk vittük Joshua-t mikor a temetést szerveztük. Louis akkor kétéves volt, Josh pedig hat. Louis-nak elég jó az arcmemóriája.- mondta anyu.
- Knigt néni! - ölelgette meg őt a fiú.
- Akkor nem csoda, hogy ilyen hasonló a jellemünk.- tűnődtem.- Persze én nem szoktam betörni a fejem a konyhakövön.- nevettem.
- Akkor mostantól sokat találkozunk majd? - kérdezte az unokatesóm.- Zayn szeretné viszontlátni Kitty-t.
- Kitty-t? - lepődtem meg aztán leesett.- Óóó...
Louis perverzül elvigyorodott.- Ha belegondolok tényleg hasonlítunk.- fürkésztem az arcát.
A fiú mosolygott. Beinvitáltam és órákon keresztül beszélgettünk mindenféle marhaságról. Elmesélte, hogy kicsi korában egyszer répának öltözött farsangon, hogy milyen jól tudott énekelni már három évesen is, hogy miért döntött úgy, hogy indul az X-faktorban és hogy mennyire megváltozott az élete mióta a világ egyik leghíresebb fiúbandájának tagja.
Én pedig elmeséltem neki, hogy milyen furcsa volt apa nélkül felnőni, hogy mindig arról álmodtam, hogy író leszek, hogy a lányok hogyan lettek a legjobb barátaim és, hogy általuk ismertem meg a One Direction-t amiből rögtön ő lett a kedvencem.
Mikor ezt elmondtam megkérdezte.
- Szerelmes voltál belém?
Ettől meg kellett volna zavarodnom, de nem tettem.
- Nem.- mondtam, majd mikor láttam, hogy ennyi neki nem válasz folytattam.- Mindig is rokonléleknek gondoltalak, persze helyes voltál meg minden, de azt hiszem nem az esetem. Akartam szerelmes lenni beléd, de nem ment. Valahogy úgy éreztem mintha a testvérem lennél. Ami mint tudjuk nem áll olyan messze a valóságtól.- mosolyogtam.
Elnevettem magam, mert Louis komoly pofával ingatta a fejét, mint valami orvos.
- Nos mi a diagnózis? - kérdeztem.
- Mivan? - kérdezett vissza mire kiröhögtem.
Megvonta a vállát aztán eszébe jutott valami.
- Nem akartok holnapután strandolni egyet? Hívhatod a lányokat és Josh-t is.
- Okés. Majd megkérdezem őket.
Louisnak csörögni kezdett a telefonja.
- Harry az. Biztos tudni akarja hol vagyok.- sóhajtott, de felvette és kihangosította.
- Louis! Hol a f...
- Szia Harry.- vágtam közbe mert anya épp lejött a lépcsőn.
- Nicky? Nálatok van? Történt vele valami? - a hangjából úgy tűnt, ideges.
- Semmi. Jól vagyok... Csak kiderült, hogy Nicky az unokatesóm.
- Huhh... Huhh akkor jó.- könnyebbült meg.- Gyere haza jó? Már régen elmentél.
Az órára néztem. Fél tíz? Ilyen sokat beszélgettünk?
- Jólvan, indulok.- mondta Lou mikor az órára mutattam. Letette.
- Hát akkor holnapután. Felveszünk titeket itt tizenegy körül.- mondta.- Azt a Mike gyereket ne hozd. Nem tetszik nekem.- összehúzta a szemöldökét amitől megint úgy nézett ki mint egy orvos.
Mielőtt kiment visszafordult és így szólt.
- Illik hozzád az írás. Úgy értem el tudom képzelni például, hogy dalszövegeket írsz.
Elmosolyodtam. Nem mondtam neki, de írtam már dalszövegeket. Szerettem kiadni magamból a gondolataimat, ezért minden rosszat és jót papírra vetettem. Vagy hat mappám volt tele az írásaimmal. A barátnőimnek mutattam meg egyedül. Mindig csodálkoztak, hogy egy szerelmes szövegem sincs. Hiába. Nem voltam még soha szerelmes.
Becsuktam az ajtót Louis után és felmentem lezuhanyozni. Nehéz volt begipszelt kézzel.
- Jaj ne! - kaptam a fejemhez. Hogy fogok én törött karral strandolni? Mindegy. Max majd derékig megyek be a vízbe.
Kiléptem a zuhanykabinból, megtörülköztem és felöltöztem. A szobámba érve ledobtam magam az ágyra. Már majdnem elaludtam mikor kopogtak.
- Szabad.
- Alszol már? - kérdezte Josh.
- Ja. Nics kedved strandolni egyet? - érdeklődtem.
- Most?
- Szerinted? - vontam fel a szemöldököm.- Nem. Holnapután. A fiúk hívtak.
- Louis-ék? - a hajába túrt mint aki gondolkodik.- Jó.
- És? Miért jöttél.
Leült az ágyam szélére.- Jóéjtpuszit akartam adni.- mosolygott és mielőtt kifejezhettem volna tiltakozásomat, miszerint nem vagyok kilencéves, óriási, nyálas puszit nyomott az arcomra.
- Szia Nicolette.
- Szia Joshua.- mondtam és a párnára hajtottam a fejem.
Ez volt a csavar. Végül úgy döntöttem, hogy mégsem változtatom meg a kinézetet. A következő fejezetet is mindjárt felrakom, mert volt időm megírni. Szerencsére.
2015. június 26., péntek
Hatodik rész
Helló! Itt a következő rész. Most épp utazunk úgyhogy nem biztos, hogy lesznek ilyen sűrűn részek. Élvezzétek ;-)...
Reggel arra ébredtem, hogy valaki ordít a fülembe.
- Ne.- motyogtam.- Mivan má'?- kérdeztem mikor az illető továbbra is üvöltött. Azonban ahogy szépen lassan (nagyon lassan) magamhoz tértem rájöttem, hogy valaki a fejemre tett egy fejhallgatót. Levettem és kinyitottam a szemem.
- Á! Louis! - kiáltottam fel, mert Tommo közvetlen az orrom előtt bandzsított(?). Felugrottam és hanyatt estem az édesen szuszogó Harryben. Ő persze erre mocorogni kezdett.
- Bocsi. Nem akartalak felébreszteni.- suttogtam a fülébe mire felemelte a fejét.- Mmm...- mormolta majd visszaaludt.
- Olyan hülye vagy! Majdnem felébresztettem.- fordultam Louishoz.
- És? Már reggel hét van.- mondta. Úgy látszott, hogy ő már teljesen ébren van.
- Hisz az még hajnal. De ha már felkeltettél csinálok reggelit.- motyogtam.- Vagy hajnalit.
- Tudod én már ötkor fenn voltam.- tudatta velem Lou aki követett a konyhába és szakadatlanul dumált.- Nagyon cukik voltatok ahogy aludtatok. Mi lesz a reggeli? Remélem valami édes. Ugye az lesz?
- Louis! Nyugi.- tettem a kezem a kis hiperaktív vállára.- Te nem kapsz kávét.
Nekikezdtem a kaja elkészítésének. Kis töprengés után a palacsinta mellett döntöttem.
Mikor az első pali majdnem kész volt elkezdtem keresni egy tányért, de nem találtam.
- Loui, tudsz adni egy tányért.- kérdeztem.
Az említett odajött mellém, leguggolt és ki akarta nyitni a szekrényt, azonban elvesztette az egyensúlyát. Ott dülöngélt a lábamnál és abba kapaszkodva próbált megállni, de ezzel csak azt érte el, hogy mindketten elestünk.
Hangos koppanást hallottam és nyöszörgést. Feltápászkodtam.
- Louis! Jaj Louis jól vagy.- térdeltem a fiú mellé aki csukott szemmel feküdt a kőpadlón.
- Mi lesz reggelire? - kérdezte az épp belépő Nialler.- Úristen! Mi történt?
- Hanyatt esett.- mondtam és már a könnyem is potyogott.- Hozz egy pohár hideg vizet kérlek.
A szőke a kezembe adta a poharat, de az úgy remegett, hogy félő volt, hogy elejtem. Inkább visszaadtam.
- Öntsd! - szóltam rá idegesen. Niall rám nézett majd egy mozdulattal fekvő barátja arcába löttyintette a pohár tartalmát.
Amint a víz az arcához ért, Louis magához tért (ezt a rímet;-) ).
- Atyaég Louis! Úgy megijesztettél! Jól vagy? - ölelgettem a kábult fiút.
- Mi történt Nicky?
- Beverted a fejed. Jól vagy? - kérdeztem újra.
Tommo nyelt egyet és határozatlanul bólintott.
- Fektessük a kanapéra. A többiek már felkeltek.
Bevittük Lou-t a nappaliba és a kanapéra fektettük.
- Ne tegyél hirtelen mozdulatokat a fejeddel. Mindjárt kész a reggeli.
Megsütöttem a palacsintát.
- Állatok a vályúhoz! - mondtam, mire mindenki kiment kivéve Lilly, Niall és Louis.- Louis te most ne mozogj. Nem fáj semmid?
- Nem.- rázta meg a fejét, majd fájdalmasan feljajdult és a halántékához kapott.- De.
- Az elmúlik.- nyugtatta Lilly akivel egyszer már előfordult ilyen.
Megöleltem Louist.
- Rendben leszel.- motyogtam a hajába inkább csak magamnak.
- Jó. Nicky semmi baj.- tolt el magától.- Jóég! Nagyobb sokkot kaptál mint én. Falfehér vagy.
- Tényleg nagyon megijedtem.- dülöngéltem a térdemet ölelgetve.
Louis felnevetett.- Semmi baj oké? Már nem is fáj.
- Együnk! - javasolta Niall.- Bár lehet, hogy a többiek már bezabálták az összes palacsintát.
Kimentünk a konyhába. Louis is jött velünk aki elmondása szerint már teljesen jól volt. Azért néha rápillantottam a szemem sarkából. Valamin nagyon mosolygott magában.
A többiek szerencsére hagytak nekünk palit. Miután az összeset betoltuk a fiúk felmentek zuhanyozni, mi meg az alsó fürdőt használtuk.
Mire mindenki végzett már fél tizenegy volt. Még volt másfél óránk délig.
- Mit csináljunk? - kérdezte Melissa.- Menjünk már ki. Olyan jó idő van.
Ígyhát a srácok megmutatták az udvart. Természetesen az is hatalmas volt mint itt minden. Volt egy kis pavillon két paddal, egy tűzrakóhely és... hát persze, hogy egy medence.
Leültünk törökülésben a medence szélére, Niall hozta a gitárját és énekelni kezdtünk.
- Mi legyen? - kérdezte a szöszi.
- Forever young! - vágtam rá, mert reggel óta az a dal járt a fejemben.
Éneklés közben gondoltam egyet és belógattam a lábam a vízbe.
- Most valaki más válasszon.- mondta a gitárusunk mikor befejeztük a számot.- Lilly?
- Ööö... Over again.
Ez is lement. Innentől mindig az mondta meg ki jön aki választott.
Lilly után:
Meli - Gotta be you
Liam - Alive
Kitty - Up all night
Harry - One way or another
Louis - Live while we're young
Mira - One thing
Zayn - What makes you beautiful
- Te jössz Niall.- tájékoztatta Zayn az írmanót.
- Hmm... Best song ever.
Mikor végeztünk Kitty felállt.
- Szerintem indulnunk kellene.- mondta.
Ránéztem a telefonomra. Fél egy.
- Ajjaj! Lányok, fél egy van.
Mindannyian bementünk és a csajokkal megragadtuk a cuccunkat.
Ping.
Jött egy SMS-em. Anya írta.
Nicky! Hol vagy? Siess haza! Vár itthon egy kis meglepetés.
Erre persze rögtön izgatott lettem. Imádom a meglepetéseket. Gyorsan elköszöntünk a srácoktól.
- Mi van veled? Úgy vigyorogsz mint a tejbetök mióta jött az az üzenet.- fordult hozzám Mira a buszon.
- Anya azt írta, hogy vár otthon egy meglepi.- totyorogtam mint egy ötéves.
Izgatottságom mindenkire átragadt. Mire leszálltunk már a fél busz tudta, hogy Nicky-t otthon meglepetés várja.
Berohantam a házunkba. A többiek jöttek utánam. Bent ledobtam a táskám és a dzsekim.
- Megjöttünk! - rikkantottam, majd bementem a konyhába.
- Anya! - kiáltottam mire valaki hátulról átkarolt.- Áááá!
- Sss... Ne kiabálj! - hallottam egy ismerős hangot.
- Josh! - visítottam és a bátyám nyakába ugrottam.
- Szia hugi.
Mikor halálra ölelgettem Josh-t a lányokra néztem akik mosolyogva figyelték a családi jelenetet, Mirát kivéve aki az ajtót vizsgálgatta. Láttam ahogy a testvére oldalba könyököli. Nem használt. A lány Josh-ra nézett és kicsit oldalra billentve a fejét végigmérte, majd értetlenül felhúzta a szemöldökét.
Örülök ha tetszett.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki ordít a fülembe.
- Ne.- motyogtam.- Mivan má'?- kérdeztem mikor az illető továbbra is üvöltött. Azonban ahogy szépen lassan (nagyon lassan) magamhoz tértem rájöttem, hogy valaki a fejemre tett egy fejhallgatót. Levettem és kinyitottam a szemem.
- Á! Louis! - kiáltottam fel, mert Tommo közvetlen az orrom előtt bandzsított(?). Felugrottam és hanyatt estem az édesen szuszogó Harryben. Ő persze erre mocorogni kezdett.
- Bocsi. Nem akartalak felébreszteni.- suttogtam a fülébe mire felemelte a fejét.- Mmm...- mormolta majd visszaaludt.
- Olyan hülye vagy! Majdnem felébresztettem.- fordultam Louishoz.
- És? Már reggel hét van.- mondta. Úgy látszott, hogy ő már teljesen ébren van.
- Hisz az még hajnal. De ha már felkeltettél csinálok reggelit.- motyogtam.- Vagy hajnalit.
- Tudod én már ötkor fenn voltam.- tudatta velem Lou aki követett a konyhába és szakadatlanul dumált.- Nagyon cukik voltatok ahogy aludtatok. Mi lesz a reggeli? Remélem valami édes. Ugye az lesz?
- Louis! Nyugi.- tettem a kezem a kis hiperaktív vállára.- Te nem kapsz kávét.
Nekikezdtem a kaja elkészítésének. Kis töprengés után a palacsinta mellett döntöttem.
Mikor az első pali majdnem kész volt elkezdtem keresni egy tányért, de nem találtam.
- Loui, tudsz adni egy tányért.- kérdeztem.
Az említett odajött mellém, leguggolt és ki akarta nyitni a szekrényt, azonban elvesztette az egyensúlyát. Ott dülöngélt a lábamnál és abba kapaszkodva próbált megállni, de ezzel csak azt érte el, hogy mindketten elestünk.
Hangos koppanást hallottam és nyöszörgést. Feltápászkodtam.
- Louis! Jaj Louis jól vagy.- térdeltem a fiú mellé aki csukott szemmel feküdt a kőpadlón.
- Mi lesz reggelire? - kérdezte az épp belépő Nialler.- Úristen! Mi történt?
- Hanyatt esett.- mondtam és már a könnyem is potyogott.- Hozz egy pohár hideg vizet kérlek.
A szőke a kezembe adta a poharat, de az úgy remegett, hogy félő volt, hogy elejtem. Inkább visszaadtam.
- Öntsd! - szóltam rá idegesen. Niall rám nézett majd egy mozdulattal fekvő barátja arcába löttyintette a pohár tartalmát.
Amint a víz az arcához ért, Louis magához tért (ezt a rímet;-) ).
- Atyaég Louis! Úgy megijesztettél! Jól vagy? - ölelgettem a kábult fiút.
- Mi történt Nicky?
- Beverted a fejed. Jól vagy? - kérdeztem újra.
Tommo nyelt egyet és határozatlanul bólintott.
- Fektessük a kanapéra. A többiek már felkeltek.
Bevittük Lou-t a nappaliba és a kanapéra fektettük.
- Ne tegyél hirtelen mozdulatokat a fejeddel. Mindjárt kész a reggeli.
Megsütöttem a palacsintát.
- Állatok a vályúhoz! - mondtam, mire mindenki kiment kivéve Lilly, Niall és Louis.- Louis te most ne mozogj. Nem fáj semmid?
- Nem.- rázta meg a fejét, majd fájdalmasan feljajdult és a halántékához kapott.- De.
- Az elmúlik.- nyugtatta Lilly akivel egyszer már előfordult ilyen.
Megöleltem Louist.
- Rendben leszel.- motyogtam a hajába inkább csak magamnak.
- Jó. Nicky semmi baj.- tolt el magától.- Jóég! Nagyobb sokkot kaptál mint én. Falfehér vagy.
- Tényleg nagyon megijedtem.- dülöngéltem a térdemet ölelgetve.
Louis felnevetett.- Semmi baj oké? Már nem is fáj.
- Együnk! - javasolta Niall.- Bár lehet, hogy a többiek már bezabálták az összes palacsintát.
Kimentünk a konyhába. Louis is jött velünk aki elmondása szerint már teljesen jól volt. Azért néha rápillantottam a szemem sarkából. Valamin nagyon mosolygott magában.
A többiek szerencsére hagytak nekünk palit. Miután az összeset betoltuk a fiúk felmentek zuhanyozni, mi meg az alsó fürdőt használtuk.
Mire mindenki végzett már fél tizenegy volt. Még volt másfél óránk délig.
- Mit csináljunk? - kérdezte Melissa.- Menjünk már ki. Olyan jó idő van.
Ígyhát a srácok megmutatták az udvart. Természetesen az is hatalmas volt mint itt minden. Volt egy kis pavillon két paddal, egy tűzrakóhely és... hát persze, hogy egy medence.
Leültünk törökülésben a medence szélére, Niall hozta a gitárját és énekelni kezdtünk.
- Mi legyen? - kérdezte a szöszi.
- Forever young! - vágtam rá, mert reggel óta az a dal járt a fejemben.
Éneklés közben gondoltam egyet és belógattam a lábam a vízbe.
- Most valaki más válasszon.- mondta a gitárusunk mikor befejeztük a számot.- Lilly?
- Ööö... Over again.
Ez is lement. Innentől mindig az mondta meg ki jön aki választott.
Lilly után:
Meli - Gotta be you
Liam - Alive
Kitty - Up all night
Harry - One way or another
Louis - Live while we're young
Mira - One thing
Zayn - What makes you beautiful
- Te jössz Niall.- tájékoztatta Zayn az írmanót.
- Hmm... Best song ever.
Mikor végeztünk Kitty felállt.
- Szerintem indulnunk kellene.- mondta.
Ránéztem a telefonomra. Fél egy.
- Ajjaj! Lányok, fél egy van.
Mindannyian bementünk és a csajokkal megragadtuk a cuccunkat.
Ping.
Jött egy SMS-em. Anya írta.
Nicky! Hol vagy? Siess haza! Vár itthon egy kis meglepetés.
Erre persze rögtön izgatott lettem. Imádom a meglepetéseket. Gyorsan elköszöntünk a srácoktól.
- Mi van veled? Úgy vigyorogsz mint a tejbetök mióta jött az az üzenet.- fordult hozzám Mira a buszon.
- Anya azt írta, hogy vár otthon egy meglepi.- totyorogtam mint egy ötéves.
Izgatottságom mindenkire átragadt. Mire leszálltunk már a fél busz tudta, hogy Nicky-t otthon meglepetés várja.
Berohantam a házunkba. A többiek jöttek utánam. Bent ledobtam a táskám és a dzsekim.
- Megjöttünk! - rikkantottam, majd bementem a konyhába.
- Anya! - kiáltottam mire valaki hátulról átkarolt.- Áááá!
- Sss... Ne kiabálj! - hallottam egy ismerős hangot.
- Josh! - visítottam és a bátyám nyakába ugrottam.
- Szia hugi.
Mikor halálra ölelgettem Josh-t a lányokra néztem akik mosolyogva figyelték a családi jelenetet, Mirát kivéve aki az ajtót vizsgálgatta. Láttam ahogy a testvére oldalba könyököli. Nem használt. A lány Josh-ra nézett és kicsit oldalra billentve a fejét végigmérte, majd értetlenül felhúzta a szemöldökét.
Örülök ha tetszett.
2015. június 21., vasárnap
Ötödik rész
- Lányok és te fiú! - szólt utánunk Zayn és Niall.- Nem akartok nálunk aludni?
Összenéztünk a csajokkal és Mike-kal.
- Én fáradt vagyok.- szögezte le a fiú.
- Nekem jó.- mondtam.
- Nekünk is.- helyeselt Meli és a húga egyszerre. (Ír.megj.: még nem mondtam, de Mira és Melissa Rider ikrek)
- Oké.- egyezett bele Lilly.
Kitty csak bólogatott miközben a fiúkat figyelte, akik látszólag szintén kupaktanácsot tartottak.
Odamentem a fiúkhoz és megkocogtattam Louis vállát.
- Mike-on kívül mindenkinek jó, de azt hiszem haza kell mennünk a cuccunkért.- ismertettem a helyzetet.
- Semmi gond. Megírom sms-ben a címet és úgy egy óra múlva gyertek. Addig csinálunk mustáros-répás szendvicset.
- Fúj Loui! - jajdult fel mindenki kivéve engem.
- Te is szereted? - csodálkoztam.
- Igen! - ujjongott mint egy hároméves.- Ezt el kell majd mondanom Kevinnek.
- Az meg ki? - kérdezte Miranda, mire Lou szúrós pillantást vetett rá.
- A kitömött galambja.- magyarázta Liam.- És úgy csinál mintha mindenkinek ismernie kellene.
- Szerintem induljunk - vetette fel Lilly halkan.
Mindenki bólogatni kezdett. Ez nem volt rossz ötlet tekintve, hogy fél tíz körül lehetett.
Így hát a lányokkal hazabuszoztunk és mindenki összeszedte a holmiját.
- Lássuk csak... Pizsi, fehérnemű, fogkefe, fogkrém, törülköző és a holnapi ruha. Én kész vagyok! - jelentettem ki.
- Mi is.- mondták a lányok.
Leszaladtunk a lépcsőn. Az előszobában aztán egy kisebb akadályba ütköztünk.
- Hova készülnek a fiatal hölgyek? - kérdezte az akadály, vagyis anyu.
- A One Direction-höz.- felelte Kitty egyszerűen.
- Holnap délre gyertek.
Ezért jó, ha az embernek ilyen laza anyukája van. Ha tudta volna mi vár ránk...
Mire a Direction házhoz értünk legalább háromszor eltévedtünk. A ház maga hatalmas volt és, bár sötét volt még így is látszott, hogy zöld. Zayn várt minket a tornácon. Vigyorogva nézte ahogy rácsodálkoztunk a hatalmas palotára.
- A fiúk a nappaliban vannak. Loui már teljesen be van sózva. Arcokat is csinált a mustáros-répás förtelmeire.- mondta Malik mire én elnevettem magam.
Bementünk hát a házba. A nappali tágas volt, minden kékben és elefántcsont-színben pompázott.
Kitty azonnal ledobta magát az egyik fotelbe, én pedig a kanapén nyúltam el. A többiek csak álldogáltak az ajtóban.
- Érezzétek otthon magatokat.- szólt Niall aki szemmel láthatólag észre vette a srácok tanácstalanságát.
Mira és Meli testvérekhez méltón leültek a pulthoz egy-egy bárszékre, Lilly pedig a szőnyegre telepedett le. Olyan gyámoltalannak tűnt, hogy kötelességemnek vettem odaülni mellé. Erre aztán mindenki leült a nagy fehér szőnyegre mígnem egy kis kört alakítottunk ki.
- Hol van Tommo? - kérdezte Harry.
-Vááááá! - kiáltotta az említett, majd a kanapét átugorva a hátamon landolt. Bedőltem a kör közepére, Louis pedig a hátamon feküdt.
Nem hagytam annyiban. Az oldalamra fordultam mire a fiú legurult rólam. Ráültem a hasára.
- Há! Nyertem! - kiáltottam diadalmasan.
- Most már leszállhatsz rólam.- nyögött Loui - Bár... Nekem így is jó.- mondta perverz vigyorral az arcán. Visszavigyorogtam ugyanúgy.
- Nekem is.
Mindenki elkezdett nevetni.
- Felelsz vagy merszezünk? - kérdezte Zayn.
- Az uncsi. Játsszunk inkább Igazság vagy Csókot! - javasolta Harry.
Ezt mi nem ismertük ezért a göndörke elmagyarázta a lényeget.
- Szóval, valaki kérdez és ha nem akarsz válaszolni akkor meg kell csókonod az illetőt.
- Oké, én kezdek! - mondta Lilly mindenki legnagyobb meglepetésére.
Megpörgette az üveget amit Liam hozott. Az üveg vége Zayn-re mutatott.
- Hány percig tart beállítani a hajad? - kérdezte a lány.
- Tizenöt. Max húsz.- hangzott a válasz.
Most Zayn pörgette meg az üveget. A válaszoló Kitty.
- Ki volt neked az a fiú a koncerten?
Kitty feszengeni kezdett.
- Nem tudom.
- Az nem válasz.
- Ez bonyolult. Ő...- kezdte, de aztán meggondolta magát és a vállát megvonva a fiúhoz hajolt, hogy megcsókolja. A szemem sarkából láttam, hogy Harry válla megrándul.
- Én pörgetek.- mondta Kitty, majd megforgatta a palackot. Az Louisra mutatott.
- Van barátnőd?
- Nincs.
Újabb pörgetés. Loui-nak tőlem kellett kérdeznie.
- Hadd gondoljam át.- kérte.
Tőlem nem lehetett olyat kérdezni amire nem mernék válaszolni.
- Csókolóztál már valaha? - kérdezte vigyorogva.
- Nem.- válaszoltam.
- Akkor most fogsz. Mert hazudsz.- jelentette ki.
Felvontam a szemöldököm.- Honnan veszed? - csodálkoztam.- Jaj tényleg! - csaptam a homlokomra.
- Mondtam! Olyan nincs, hogy egy ilyen szép lányt sohasem csókolt meg senki.- nevetett, majd megcsókolt. Nem volt hosszú csók, de játékos volt.
Mosolyogva nézett a szemembe.
- Én pörgetek.- mondtam vigyorogva és visszatoltam a helyére.
Niall-tól kellett kérdeznem.
- Melyik a kedvenc 1D számod?
- A Rock Me.
- Akkor énekeljünk! - kiáltotta Liam.
[Harry és Kitty]
Do you remember summer '09
Wanna go back there every night
Just can't lie it was the best time of my life
Lying on the beach as the sun blew out
Playing this guitar by the fire too loud
Oh my, my, they can never shut us down
[Louis és Nicky]
I used to think that I was better alone
Why did I ever wanna let you go
Under the moonlight as we stared at the sea
The words you whispered I will always believe
[Niall:]
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
[Liam:]
(Yeah)
We were together summer '09
Wanna roll back like pressing rewind
You were mine and we never said goodbye
[Louis és Nicky]
I used to think that I was better alone (better alone)
Why did I ever wanna let you go (let you go)
Under the moonlight as we stared at the sea (stared at the sea)
The words you whispered I will always believe
[Niall:]
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
[Niall/Liam:]
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again... yeah
I want you to
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again... yeah
[Mindenki]
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
A dal végén mindenki ásítozott már, ezért úgy döntöttünk, hogy ideje lefeküdni.
- Aludjunk mind itt lent.- vetette fel Niall.
- Hozunk pokrócokat! - mondták a fiúk és felmentek. Amíg ők takaró után kutattak mi átöltöztünk. Ahogy a táskámban kotorásztam észre vettem valamit amitől elsírtam magam.
- Mi a baj Nicky? - jött oda Mira aggódva.
- Benny... Nem hoztam el.- hüppögtem.
Benny a plüssmakim nagy kék szemekkel és hosszú szürke-kék csíkos farokkal vigyázott rám már ötéves korom óta. Minden este vele aludtam és elmondtam neki az összes titkomat. És most otthon hagytam.
- Haza kell mennem érte! - indultam meg az ajtó felé.
Miranda azonban megállított.
- Ne butáskodj, hisz már pizsamában vagy. Anyukád is biztos alszik már.
- De akkor mi legyen? Nem akarok nélküle aludni.- toporzékoltam mint egy kisgyerek.
- Ki nélkül? - szólalt meg Harry a lépcső tetején egy rakás pokróccal a kezében.
- Benny.- mondtam, majd értetlen arcát látva hozzátettem.- Az alvóstársam.
- Hát ezen segíthetünk.- A rajonkóktól van egy csomó plüssünk. Adok egyet.
Styles nem tréfált, annyi plüssük volt, hogy egy külön szoba kellett nekik. A legtöbb I love 1D feliratú pólós maciból volt, de akadtak bőven egyszarvúk, kutyák, sőt még egy plüssrépa is.
- Azt szeretném! - mutattam egy fehér-barna foltos kutyára.
A fiú odaadta mire hálásan megöleltem. Mármint a kutyát.
Lementem és a srácok is átöltöztek aztán kihúztuk a kanapét és eldöntöttük a fotelek támláját.
- Szerintetek aludhatok így? - kérdezte Harry aki a lépcső tetején állt... meztelenül.
A lányok zavarukban elfordultak, de én csak álltam és végigmértem. Hozzá voltam szokva, hogy meztelenül lássak fiúkat. Nem félreérteni! A bátyám, Josh mielőtt egyetemre ment folyton pucéran járkált otthon. Félek, még az egyetemen is ezt csinálja.
- Nagyon szexi vagy, de szerintem vegyél fel egy alsót.- vigyorogtam.
Miután Hazza felkapott egy alsónadrágot mindenki elfoglalta a helyét. Miranda és Melissa a kanapén, én az egyik fotelben, Liam a másikban, Harry, Lou és Zayn a szőnyegen és Lilly meg Kitty a leterített pokrócon.
- Merre van az ír manó? - kérdeztem mikor végignéztem a társaságon.
- Itt! - szólt Niall a konyhapult mögül fülig csokisan. Megmosta az arcát, leoltotta a lámpát és befeküdt Lilly mellé aki erre rákvörös lett. Szerencsére a szőkeség ezt nem vette észre.
Mindenki letette a fejét. Kis idő múlva halk nyöszörgésre lettem figyelmes.
- Fáj a hasam.- panaszkodott Niall.
- Lehet, hogy nem kellett volna hajnali fél egykor csokitortát enned.- szólt rá Liam.- próbálj meg aludni.
Niall még nyögdécselt kicsit aztán halkan szuszogni kezdett. Lassan mindenki kidőlt, de én nem tudtam elaludni. Felkönyököltem.
- Valaki ébren van még? - kérdeztem suttogva.
Kitty, Lilly és Mira is felkönyökölt.
- Halljátok ezek valami imádnivalóak.- mondta Miranda.
- Ja. Főleg Louis.- mosolyogtam.- És nem tudjátok mit hagytatok ki mikor elfordultatok Harrytől.
Kitty felől halk kuncogás hallatszott.
- Ööö... Lányok! - szólt Lilly. - Niall itt ölelget. Szerintem alszik.
- Na és? Örülj neki.- nevettem fel halkan.- Szomjas vagyok.
Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, de mire visszaértem Zayn már a helyemen feküdt nyitott szemmel. Így az egyetlen üres hely Tommo és Harry között volt. Zaynre néztem.
- Te hallgatóztál.- esett le. Megvontam a vállam és befeküdtem a fiúk közé. Louis felé fordultam aki a hátán aludt. Ahogy ellazult vonásait néztem én is egyre álmosabb lettem, majd lassan átsiklottam az álmok birodalmába.
Összenéztünk a csajokkal és Mike-kal.
- Én fáradt vagyok.- szögezte le a fiú.
- Nekem jó.- mondtam.
- Nekünk is.- helyeselt Meli és a húga egyszerre. (Ír.megj.: még nem mondtam, de Mira és Melissa Rider ikrek)
- Oké.- egyezett bele Lilly.
Kitty csak bólogatott miközben a fiúkat figyelte, akik látszólag szintén kupaktanácsot tartottak.
Odamentem a fiúkhoz és megkocogtattam Louis vállát.
- Mike-on kívül mindenkinek jó, de azt hiszem haza kell mennünk a cuccunkért.- ismertettem a helyzetet.
- Semmi gond. Megírom sms-ben a címet és úgy egy óra múlva gyertek. Addig csinálunk mustáros-répás szendvicset.
- Fúj Loui! - jajdult fel mindenki kivéve engem.
- Te is szereted? - csodálkoztam.
- Igen! - ujjongott mint egy hároméves.- Ezt el kell majd mondanom Kevinnek.
- Az meg ki? - kérdezte Miranda, mire Lou szúrós pillantást vetett rá.
- A kitömött galambja.- magyarázta Liam.- És úgy csinál mintha mindenkinek ismernie kellene.
- Szerintem induljunk - vetette fel Lilly halkan.
Mindenki bólogatni kezdett. Ez nem volt rossz ötlet tekintve, hogy fél tíz körül lehetett.
Így hát a lányokkal hazabuszoztunk és mindenki összeszedte a holmiját.
- Lássuk csak... Pizsi, fehérnemű, fogkefe, fogkrém, törülköző és a holnapi ruha. Én kész vagyok! - jelentettem ki.
- Mi is.- mondták a lányok.
Leszaladtunk a lépcsőn. Az előszobában aztán egy kisebb akadályba ütköztünk.
- Hova készülnek a fiatal hölgyek? - kérdezte az akadály, vagyis anyu.
- A One Direction-höz.- felelte Kitty egyszerűen.
- Holnap délre gyertek.
Ezért jó, ha az embernek ilyen laza anyukája van. Ha tudta volna mi vár ránk...
Mire a Direction házhoz értünk legalább háromszor eltévedtünk. A ház maga hatalmas volt és, bár sötét volt még így is látszott, hogy zöld. Zayn várt minket a tornácon. Vigyorogva nézte ahogy rácsodálkoztunk a hatalmas palotára.
- A fiúk a nappaliban vannak. Loui már teljesen be van sózva. Arcokat is csinált a mustáros-répás förtelmeire.- mondta Malik mire én elnevettem magam.
Bementünk hát a házba. A nappali tágas volt, minden kékben és elefántcsont-színben pompázott.
Kitty azonnal ledobta magát az egyik fotelbe, én pedig a kanapén nyúltam el. A többiek csak álldogáltak az ajtóban.
- Érezzétek otthon magatokat.- szólt Niall aki szemmel láthatólag észre vette a srácok tanácstalanságát.
Mira és Meli testvérekhez méltón leültek a pulthoz egy-egy bárszékre, Lilly pedig a szőnyegre telepedett le. Olyan gyámoltalannak tűnt, hogy kötelességemnek vettem odaülni mellé. Erre aztán mindenki leült a nagy fehér szőnyegre mígnem egy kis kört alakítottunk ki.
- Hol van Tommo? - kérdezte Harry.
-Vááááá! - kiáltotta az említett, majd a kanapét átugorva a hátamon landolt. Bedőltem a kör közepére, Louis pedig a hátamon feküdt.
Nem hagytam annyiban. Az oldalamra fordultam mire a fiú legurult rólam. Ráültem a hasára.
- Há! Nyertem! - kiáltottam diadalmasan.
- Most már leszállhatsz rólam.- nyögött Loui - Bár... Nekem így is jó.- mondta perverz vigyorral az arcán. Visszavigyorogtam ugyanúgy.
- Nekem is.
Mindenki elkezdett nevetni.
- Felelsz vagy merszezünk? - kérdezte Zayn.
- Az uncsi. Játsszunk inkább Igazság vagy Csókot! - javasolta Harry.
Ezt mi nem ismertük ezért a göndörke elmagyarázta a lényeget.
- Szóval, valaki kérdez és ha nem akarsz válaszolni akkor meg kell csókonod az illetőt.
- Oké, én kezdek! - mondta Lilly mindenki legnagyobb meglepetésére.
Megpörgette az üveget amit Liam hozott. Az üveg vége Zayn-re mutatott.
- Hány percig tart beállítani a hajad? - kérdezte a lány.
- Tizenöt. Max húsz.- hangzott a válasz.
Most Zayn pörgette meg az üveget. A válaszoló Kitty.
- Ki volt neked az a fiú a koncerten?
Kitty feszengeni kezdett.
- Nem tudom.
- Az nem válasz.
- Ez bonyolult. Ő...- kezdte, de aztán meggondolta magát és a vállát megvonva a fiúhoz hajolt, hogy megcsókolja. A szemem sarkából láttam, hogy Harry válla megrándul.
- Én pörgetek.- mondta Kitty, majd megforgatta a palackot. Az Louisra mutatott.
- Van barátnőd?
- Nincs.
Újabb pörgetés. Loui-nak tőlem kellett kérdeznie.
- Hadd gondoljam át.- kérte.
Tőlem nem lehetett olyat kérdezni amire nem mernék válaszolni.
- Csókolóztál már valaha? - kérdezte vigyorogva.
- Nem.- válaszoltam.
- Akkor most fogsz. Mert hazudsz.- jelentette ki.
Felvontam a szemöldököm.- Honnan veszed? - csodálkoztam.- Jaj tényleg! - csaptam a homlokomra.
- Mondtam! Olyan nincs, hogy egy ilyen szép lányt sohasem csókolt meg senki.- nevetett, majd megcsókolt. Nem volt hosszú csók, de játékos volt.
Mosolyogva nézett a szemembe.
- Én pörgetek.- mondtam vigyorogva és visszatoltam a helyére.
Niall-tól kellett kérdeznem.
- Melyik a kedvenc 1D számod?
- A Rock Me.
- Akkor énekeljünk! - kiáltotta Liam.
[Harry és Kitty]
Do you remember summer '09
Wanna go back there every night
Just can't lie it was the best time of my life
Lying on the beach as the sun blew out
Playing this guitar by the fire too loud
Oh my, my, they can never shut us down
[Louis és Nicky]
I used to think that I was better alone
Why did I ever wanna let you go
Under the moonlight as we stared at the sea
The words you whispered I will always believe
[Niall:]
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
[Liam:]
(Yeah)
We were together summer '09
Wanna roll back like pressing rewind
You were mine and we never said goodbye
[Louis és Nicky]
I used to think that I was better alone (better alone)
Why did I ever wanna let you go (let you go)
Under the moonlight as we stared at the sea (stared at the sea)
The words you whispered I will always believe
[Niall:]
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
[Niall/Liam:]
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again... yeah
I want you to
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again
R-O-C-K me again... yeah
[Mindenki]
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
I want you to
Hit the pedal heavy metal show me you care
I want you to
Rock me, rock me, rock me... yeah!
A dal végén mindenki ásítozott már, ezért úgy döntöttünk, hogy ideje lefeküdni.
- Aludjunk mind itt lent.- vetette fel Niall.
- Hozunk pokrócokat! - mondták a fiúk és felmentek. Amíg ők takaró után kutattak mi átöltöztünk. Ahogy a táskámban kotorásztam észre vettem valamit amitől elsírtam magam.
- Mi a baj Nicky? - jött oda Mira aggódva.
- Benny... Nem hoztam el.- hüppögtem.
Benny a plüssmakim nagy kék szemekkel és hosszú szürke-kék csíkos farokkal vigyázott rám már ötéves korom óta. Minden este vele aludtam és elmondtam neki az összes titkomat. És most otthon hagytam.
- Haza kell mennem érte! - indultam meg az ajtó felé.
Miranda azonban megállított.
- Ne butáskodj, hisz már pizsamában vagy. Anyukád is biztos alszik már.
- De akkor mi legyen? Nem akarok nélküle aludni.- toporzékoltam mint egy kisgyerek.
- Ki nélkül? - szólalt meg Harry a lépcső tetején egy rakás pokróccal a kezében.
- Benny.- mondtam, majd értetlen arcát látva hozzátettem.- Az alvóstársam.
- Hát ezen segíthetünk.- A rajonkóktól van egy csomó plüssünk. Adok egyet.
Styles nem tréfált, annyi plüssük volt, hogy egy külön szoba kellett nekik. A legtöbb I love 1D feliratú pólós maciból volt, de akadtak bőven egyszarvúk, kutyák, sőt még egy plüssrépa is.
- Azt szeretném! - mutattam egy fehér-barna foltos kutyára.
A fiú odaadta mire hálásan megöleltem. Mármint a kutyát.
Lementem és a srácok is átöltöztek aztán kihúztuk a kanapét és eldöntöttük a fotelek támláját.
- Szerintetek aludhatok így? - kérdezte Harry aki a lépcső tetején állt... meztelenül.
A lányok zavarukban elfordultak, de én csak álltam és végigmértem. Hozzá voltam szokva, hogy meztelenül lássak fiúkat. Nem félreérteni! A bátyám, Josh mielőtt egyetemre ment folyton pucéran járkált otthon. Félek, még az egyetemen is ezt csinálja.
- Nagyon szexi vagy, de szerintem vegyél fel egy alsót.- vigyorogtam.
Miután Hazza felkapott egy alsónadrágot mindenki elfoglalta a helyét. Miranda és Melissa a kanapén, én az egyik fotelben, Liam a másikban, Harry, Lou és Zayn a szőnyegen és Lilly meg Kitty a leterített pokrócon.
- Merre van az ír manó? - kérdeztem mikor végignéztem a társaságon.
- Itt! - szólt Niall a konyhapult mögül fülig csokisan. Megmosta az arcát, leoltotta a lámpát és befeküdt Lilly mellé aki erre rákvörös lett. Szerencsére a szőkeség ezt nem vette észre.
Mindenki letette a fejét. Kis idő múlva halk nyöszörgésre lettem figyelmes.
- Fáj a hasam.- panaszkodott Niall.
- Lehet, hogy nem kellett volna hajnali fél egykor csokitortát enned.- szólt rá Liam.- próbálj meg aludni.
Niall még nyögdécselt kicsit aztán halkan szuszogni kezdett. Lassan mindenki kidőlt, de én nem tudtam elaludni. Felkönyököltem.
- Valaki ébren van még? - kérdeztem suttogva.
Kitty, Lilly és Mira is felkönyökölt.
- Halljátok ezek valami imádnivalóak.- mondta Miranda.
- Ja. Főleg Louis.- mosolyogtam.- És nem tudjátok mit hagytatok ki mikor elfordultatok Harrytől.
Kitty felől halk kuncogás hallatszott.
- Ööö... Lányok! - szólt Lilly. - Niall itt ölelget. Szerintem alszik.
- Na és? Örülj neki.- nevettem fel halkan.- Szomjas vagyok.
Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, de mire visszaértem Zayn már a helyemen feküdt nyitott szemmel. Így az egyetlen üres hely Tommo és Harry között volt. Zaynre néztem.
- Te hallgatóztál.- esett le. Megvontam a vállam és befeküdtem a fiúk közé. Louis felé fordultam aki a hátán aludt. Ahogy ellazult vonásait néztem én is egyre álmosabb lettem, majd lassan átsiklottam az álmok birodalmába.
2015. június 20., szombat
Negyedik rész
És itt is a negyedik rész. Rögtön egy kis Harry-vel kezdünk. Jó olvasást.
#####
Harry szemszöge
#####
Felsétáltam a színpadra. Rutinos mozdulattal megpörgettem a mikrofont a kezembe és beleszóltam.
- Sziasztok! Jó, hogy eljöttetek. Mielőtt belekezdenénk, szeretném megköszönni egy igazán kedves lánynak, hogy kölcsön adta nekem ezt.- mondtam majd felemeltem a kezemben tartott kalapot.- Kitty Jackson! Megtennéd, hogy feljössz? - kérdeztem az említettet kutatva.
A lány mosolyogva mászott fel és elvette tőlem a kalapot. Én hálásan megöleltem, mire a közönség hangosan tapsolt.
Odahajoltam Louis-hoz és a fülébe súgtam valamit. A fiú mosolyogva bólintott, majd továbbította a srácoknak.
Niall gitározni kezdett.
- You don't understand, you don't understand...- énekeltem Kittynek. Úgy éreztem megérdemli, hogy neki énekeljük ezt a számot.
#####
Lou szemszöge
#####
Mikor vége volt a számnak a barna hajú lány Hazzához fordult.
- Feljöhetnének a barátaim is? Nagyon szeretnek titeket.
- Persze.- mosolygott a göndörke és odaadta neki a mikrofont.
- Lányok és Mike.- mondta az első sorban álldogáló csoportra nézve.- Gyertek fel!
Vigyorogva figyeltem a kis csapatot.
Egy szőke lány, két barna és egy vörös akinek a bal kezén gipsz volt. Meg egy sötétbarna hajú srác. Senki sem tudta nagyon mit kellene csinálni ezért felvetettem, hogy énekeljenek velünk. Mindenki hevesen bólogatni kezdett.
- Akkor legyen az Everything About You! - szóltam a mikrofonba.
[Liam]
You know I've always got your back, girl
So let me be the one you come running to, running to, r-r-running
I see it’s just a matter of fact, girl
You just call my name
I'll be coming through, coming through, I'll keep coming
[Harry]
On the other side of the world, it don't matter
I'll be there in two, I'll be there in two, I'll be there in two
I still feel it every time
It's just something that you do
Now ask me why I want to
[Mindenki]
It's everything about you, you, you
Everything that you do, do, do
From the way that we touch, baby
To the way that you kiss on me
It's everything about you, you, you (everything about you)
The way you make it feel, new, new, new
Like every party is just us two
And there's nothing I could point to
It's everything about you, you, you (everything about you)
Everything about you, you, you (everything about you)
It's everything that you do, do, do (everything about you)
It's everything about you
[Niall]
Yes, I like the way you smile with your eyes
Other guys see it but don’t realize that it's m-my loving
There's something about your laugh that it makes me wanna have to
There's nothing funny so we laugh at n-n-nothing
- Every minute’s like the last so let’s just take it real slow
Forget about the clock that's tick-tick-ticking...- énekeltem és nagy meglepetésemre a vörös hajú lány is énekelte velem. A szemembe nézett és láttam, hogy fülig ér a szája. Mindenki követte a példánkat.
[Hazza és Kitty]
I still feel it every time
It's just something that you do
Now ask me why I want to
[Mindenki]
It's everything about you, you, you
Everything that you do, do, do
From the way that we touch, baby
To the way that you kiss on me
It's everything about you, you, you (everything about you)
The way you make it feel, new, new, new
Like every party is just us two
And there's nothing I could point to
It's everything about you, you, you (everything about you)
Everything about you, you, you (everything about you)
It's everything that you do, do, do (everything about you)
It's everything about you
[Zayn és Melissa]
And you have always been the only one I wanted
And I wanted you to know without you I can't face it
[Zayn, Harry, Kitty és Lilly]
All we wanna have is fun
But they say that we're too young
Let them say what they want
[Mindenki]
It's everything about you, you, you
Everything that you do, do, do
From the way that we touch, baby
To the way that you kiss on me
It's everything about you, you, you (everything about you)
It's everything that you do, do, do
Like every party is just us two
And there's nothing I could point to
[Louis és Nicky]
It's everything about you, you, you (everything about you)
Everything about you, you, you (everything about you)
It's everything that you do, do, do (everything about you)
It's everything about you
A vörös feltartotta az ép kezét én pedig vidáman belecsaptam. A csapat lefelé indult a színpadról.
#####
Nicky szemszöge
#####
;Louis élőben még cukibb mint a képeken; gondoltam miközben a színpadról jöttem le. Nem volt jó ötlet lépcsőzés közben gondolkodni, mert megbotlottam egy kábelben. Le is bucskáztam volna a színpadról, ha valaki meg nem ragadja a karomat.
- Vigyázz! - mondta mosolyogva Louis (mert ő kapott el).- Nem menthetlek meg mindig.
- Köszönöm szépen, óh, nagy Louis Tomlinson, minden Louis Tomlinsonok leglököttebbike.- ironizáltam mire felnevetett. Egy kis cetlit nyomott a kezembe. Visszaálltunk az első sorba és széthajtottam a papírt, amiben egy telefonszám volt és egy kérés.
Az öltözőben van a piros hátizsákom abban találod a telefonomat. Add meg a számod!
Loui
A fiúra néztem. Az csak bólintott.
- Lányok, elmegyek vécére.- motyogtam.
Kint kerestem egy biztonságit és megmutattam neki a papírt. A férfi elvezetett a fiúk öltözőjébe. Ott megkerestem a piros hátizsákot amit a papíron írt. Kivettem belőle a telefont. Elmosolyodtam. Ugyanolyan volt mint az enyém. Gyorsan beírtam a számot és, hogy Nicky (koncert) majd elhagytam a helyiséget.
Soha nem gondoltam volna, hogy Louis Tomlinsonnnal egy együtt éneklés miatt kell majd számot cserélni, ráadásul ilyen bonyolultan.
Remélem tetszett. ; )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)